A család a legfontosabb, a legmeghatározóbb minden tekintetben. A szereplőim szigorúan kitalált és összegyúrt személyek, akiket kényem-kedvem szerint mozgatok.
Az ifjú ara rétese
– Ha megtanulsz olyan rétest sütni, mint az anyám, feleségül veszlek – állt egy napon elém a nagyapátok. Tizennégy voltam, ő éppen nagykorú. Megrémültem. Hízelgett, hogy hosszú, messziről leskelődős időszak után ezzel fogadott a szüreti mulatságban, mégis jeges rémület lett rajtam úrrá. Az édesanyja volt a legügyesebb, ő tudta a legvékonyabbra nyújtani a tésztát a
Mindennapi lázadás
Még tizenkét percem van. Már nincs mit mondanom, én is tudom, hogy egy helyben pörgök. Hogy semmivel nem vagyok előrébb, mint két és fél évvel ezelőtt. Döcögős párkapcsolat, neveletlen gyerekek, családi problémák, értelmetlen munka. Talán kiégtem. Gondolom, ugyanaz, mint mindenkinek. Ez egy ilyen világ. Nem vagyok egyedül a gondjaimmal, de én legalább eljárok szakemberhez –
Karácsonyi születésnap
Lekváros bukta és hypo szag terjengett a levegőben, ami furcsa hangulatot kölcsönzött az otthonnak ezen a hideg szerda reggelen. Vica mikor megérezte, rögtön tudta, hogy közeledik a karácsony, azért lesz bukta. A konyhás néni mesélte neki, hogy azt könnyebb készíteni, mint bejglit. Szegény az eklézsia, és a mák vagy a dió nem is kisgyerekeknek való.
A kakaós csiga fortélya
– Hagyd felfutni az élesztőt! Annak kell az idő. És ha majd nagy leszel, lehetőleg te is mindig ilyen frisset vegyél, ne azt a zacskós vacakot, amit anyád idekészített! Szerencse, hogy vettem a piacon, mielőtt jöttem. Olyat, amit azért ettek régen a lányok, hogy szép legyen a körmük és a hajuk. Manapság mindenféle vitaminkészítményt lehet
Az elfelejtett angyalok
Évekkel ezelőtt történt. Azon a november elején anyámnak a szülőfaluja környékén akadt hivatalos dolga, és mi vele mentünk, hogy utána együtt meglátogassuk a nagymamát. Mivel Halottak napja is akkortájt volt, ellátogatunk a falucska temetőjébe. Nem emlékszem, hogy valaha jártunk volna azon a helyen, rendre kimaradt a kötelezően látogatandó körből. A hosszú úton megpróbáltam aludni, mert
A borász múzsája
– Művészet? Hogy megfested a tájat? Naplopás az, fiam, nem művészet! – fakadt ki nagyapa. – Tudod, mi a művészet? Kiválasztani a dűlőt, amit évtizedekig szánsz a szőlőnek. A megfelelő domboldalt, ahol olyan szögből éri nap, hogy a legtöbbet tudja a melegéből hasznosítani. Figyelembe veszed a kőzetet és talajt, tudod milyen tápanyagok vannak, mik hiányoznak,
Csak az üllő
Sosem találkoztunk, de olyan sok képet láttam, és annyi történetet hallottam róla, hogy gyerekként azt hittem, hogy személyesen is ismertem a papát. Alacsony, zömök ember volt. Korán elment, a kovácsmesterek ritkán érik meg a nyolcvanat. Elhasználódik a testük a munkában, tíz-tizenkét órát állnak a műhelyben, tonnákat mozgatnak és formáznak meg a tűzben. Mi vonzza őket
Ünnepi segítő
Kilépett a kórház ajtaján, és lassan indult hazafelé, már nem volt dolga. Azt sem tudta, pontosan hányadika van. Advent volt, mert már napok óta karácsonyi fények égtek a városban, de csak kóválygott, mintha légüres térben lenne, ahol az idő sem számít. Nem tudta kiverni a fejéből a képet, ahogy az anyja remegett az ágyon. Lehet,
Vallomás
A nő, aki minden szerdán meglátogatta a fiút, néha hozott magával egy kis mandarint, vagy valami különlegeset, mint a papaya vagy a mangó. Együtt találták ki, hogyan kell meghámozni az egzotikus gyümölcsöt, melyik része ehető, és melyik nem. Máskor egy új társassal állított be, amivel aztán egész délután játszottak, vagy egy érdekes könyvvel, amit a
Zombi karantén család
Az úgy volt, hogy az Óca szerint ebben az évben lesz a világvége. Persze ezt mondta már máskor is, és eddig mindig tévedett, ahogy a maják is. De valami most tutira van, mert már nemcsak az ausztrál és brazil bozóttüzeket bámulja anya a tévében, hanem a hülye vírusról szóló híreket is. Mert valaki egy kínai
Egy adag tavasz
Szeretett a szombat reggeli forgatagban csavarogni. Az alkalmi bódékat előző este felállították, és kigurultak az utánfutókkal, amelyeknek aztán felhajtották az oldalát, mint Szezám kapuját. Minden földi jót lehetett itt kapni. Az egyik kocsi ablakában füstölt kolbász illatozott, arany barnára sült töpörtyű, várt méret szerint válogatva nagy, kerek tálakban. A pult mögött felakasztva sonkák sorakoztak. Egy
Melyik sorba?
– Miben lehetek a segítségükre? – kérdeztem a hozzám érkező párt, akik majd egy hónapot vártak arra, hogy én foglalkozzam velük. Azonnal láttam a különbséget a két ember között. Minden fontosnak tűnő részletet megfigyeltem, és hagytam, hogy az intuícióm is működésbe lépjen. Eszter egyszerű fekete lenruhában volt, lábán sötét bőrszandál. Szép arcát fiatal kora ellenére
Toll az ecset helyett
Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak vagy fessek. Fejezzem ki, mutassam meg, láttassam a bennem lévő feszültséget, amit anyám ridegsége, a meg nem értése okozott. Először nem tetszett
Gyakorlás
– Ne félj már, nem annyira hideg – kiabált a férfi, közben erőteljes lábmozgással tartotta fenn magát a vízen. – Gyere, legalább gyakoroljuk! Egy hétéves forma kiskölyök toporgott a stégen. A vastagon bekent naptej megszáradt rajta, már az ebédet is rég megemésztette, és nem jutott eszébe több kifogás. – Inkább a Zsuzsikával együtt ugrom –
Egy kávéra – Hemingway novellája nyomán
A kis kávézó teraszán ültek le. A lány ment elől, a tömegtől távol választott helyet. Az utolsó nyári meleget akarta kiélvezni, ezért a nap felé fordította a széket, meg sem várta, hogy a fiú is elhelyezkedjen, csak hátradőlt és becsukta a szemét. Békésnek tűnt. A fiú a kis asztalka túloldalán ült le, és hosszan nézte
Szép kor – Pályi Andrásnak ajánlom
Nagyon szép kor! – ha még egyszer kiejti ezt a mondatot a száján ez a némber, esküszöm megölöm. Mi az, hogy szép? Miért gondolja, hogy az? Az ágytálamból olvassa ki, vagy a pelenkámból? Ahelyett, hogy itt rontja a levegőt az erős parfümjével, jobb lenne, ha nem tenne-venne itt ilyen korán. Legalább lenne idő arra, hogy
A legédesebb melankólia
Vadul csörömpölt az óra. Hajnali öt. Anna gyorsan lecsapta, hogy a férje fel ne ébredjen. Bebújt a köntösébe, maga köré csavarta az övet, megpaskolta a zsebét, hogy minden megvan-e, és még sötétben kikóválygott a konyhába. Feltette a kotyogóst nyitott fedővel a gázra, és mereven figyelte. Jó érzéssel töltötte el a fortyogó víz hangja, ezért állva
Egy, meg még egy
Legújabb írásom a Litera-Túra oldalán olvasható. Bereczk Imola: Egy, meg még egy
Éhség
A belvárosi közért hármas számú pénztára előtt hosszan kígyózott a sor. A fehér köpenyes alkalmazott gépiesen dolgozott. Fel sem nézett, üdvözölte az új vásárlót, végigtolta maga előtt a kiválasztott tejfölt, italt, pékárut, zöldséget, elvette a pénzt, megköszönte a vásárlást, és ugyanolyan hangszínben folytatta a következővel. A vevők sem foglalkoztak egymással. Érdektelenül válogattak az édességekkel, elemekkel,
JÁTSSZUK ÚJRA! – dráma egy felvonásban
SZEREPLŐK: ANYA, 50 éves, csinos, túl jól öltözött, ahhoz képest, hogy a konyhában tesz-vesz. APA, 53 éves, közepes minőségű öltöny, ing. LÁNY, 20 éves, szakadt farmer, piercing FIÚ, 18 éves, sportos, vagány Játszódik egy lakás konyha-ebédlő-nappalijában, napjainkban. Modern berendezés, jómódra, jóízlésre utal. Anya a konyhában tüsténkedik, sütemény gőzölög az asztalon, készíti a hozzávalókat a