SZEREPLŐK:            ANYA, 50 éves, csinos, túl jól öltözött, ahhoz képest, hogy a konyhában tesz-vesz.

APA, 53 éves, közepes minőségű öltöny, ing.

LÁNY, 20 éves, szakadt farmer, piercing

FIÚ, 18 éves, sportos, vagány

Játszódik egy lakás konyha-ebédlő-nappalijában, napjainkban. Modern berendezés, jómódra, jóízlésre utal.

Anya a konyhában tüsténkedik, sütemény gőzölög az asztalon, készíti a hozzávalókat a vacsorához, a felmosó felszerelés, porszívó kicsit messzebb félretéve.  

  1. jelenet (FIÚ, ANYA)

FIÚ:                (ledobja az edzéscuccát a bejárat elé) Hello, Mádre!

ANYA:           De örülök, már vártalak!

FIÚ:                Máris itthon, nem voltál az irodában?

ANYA:           Szabadságot vettem ki.

FIÚ:                Hogyhogy?

ANYA:           Rátok akarok figyelni, vacsorával készülök.

FIÚ:                (meglepődve) Lesz kaja?

ANYA:           Miért csodálkozol?

FIÚ:                Csak mert… Nem is tudom.

  • jelenet (FIÚ, ANYA, LÁNY)

LÁNY:           (bejön) Hello. Mi folyik itt?

ANYA:           Különleges menüt készítek estére.

LÁNY:           Valami baj van?

ANYA:           Dehogy van! Csak meg akartalak benneteket lepni egy közös ünnepi vacsorával.

LÁNY:           Jesszus! Megint ordítozás lesz?

ANYA:           Miért lenne ordítozás? Ünnepi vacsoráról beszéltem.

LÁNY:           Az nálunk ugyanaz.

FIÚ:                Ha ordítozás lesz, én lépek.

ANYA:           Ne vicceljetek már! Apátoknak is írtam, hogy kivételesen korán jöjjön haza. Inkább segítsetek, hogy mielőbb elkészüljek!

Fiú, lány nem mozdul.

LÁNY:           De mire ez a nagy csinnadratta? Karácsonykor is vita volt belőle.

ANYA:           Igen, az nagyon nem jól sült el, éppen ezért próbáljuk meg még egyszer.

LÁNY:           Mármint mit?

ANYA:           A Karácsonyt.

FIÚ:                Ajajj, már most szólok, hogy nem vettem mazsolát.

LÁNY:           Én meg tuti nem veszek fel másik nadrágot a tiszteletetekre.

ANYA:           (fiúnak) Ezután mazsola nélkül lesz a bejgli. Vagy ahogy sikerül. (lánynak): Te pedig úgy ülsz asztalhoz, ahogy jólesik.

LÁNY:           (ránéz az öccsére) Igazán? gy tűnt, hogy a szakadt farmer a legnagyobb sértés.

FIÚ:                A bejgli mazsola nélkül pedig halálos.

ANYA:           Úgy döntöttem, hogy most minden rendben lesz.

LÁNY:           Ennyi?

FIÚ:                Hallottad: csak ennyi!

Hallgatás.

ANYA:           (elfordul, tesz-vesz tovább a konyhában, majd a fiától kérdez) Milyen napod volt?

FIÚ:                A szokásos.

ANYA :           Az milyen?

FIÚ:                Edzés-iskola-edzés

ANYA:           (A lánya felé fordul): És neked, Kincsem?

LÁNY:           Ez most valami beugratós kérdés?

ANYA:           Komolyan érdekel, csak beszélgetni próbálok.

LÁNY:           Anya, ki vele! Mi a baj? Ugye nem vagy beteg?

ANYA:           Miért lennék beteg? Pörgök, hogy összedobjak egy különleges menüt magunknak.

LÁNY:           Magunknak? Nem csak nekünk?

ANYA:           Ezt nem értem.

LÁNY:           Karácsonykor azt üvöltözted, hogy nekünk sütsz-főzöl állandóan, és nem tudsz pihenni.

ANYA:           Sajnálom. Kicsit feszült voltam.

LÁNY:           Kicsit? Apa még össze is pakolt, hogy elmegy.

ANYA:           Mert piszkáltátok, amiért elfelejtett ajándékot venni.  

LÁNY:           Azért piszkáltuk, mert hazajönni is majdnem elfelejtett.

ANYA:           Vett ajándékot, csak hazahozni felejtette el.

FIÚ:                Ja, ahogy azóta is.

Csend

ANYA:           Engem is az őrületbe kerget a feledékenysége, de…

LÁNY:           (szavába vág) Tudjuk, sokat dolgozol, ő is állandóan gürizik, és normális, hogy akik szeretik egymást összevesznek, ha nagy a nyomás.

FIÚ:                De miért nagy a nyomás attól, hogy buli van? Ócáéknál például óriási parti van.

ANYA:           Miért nem segítettetek, ha láttátok, hogy nem bírom egyedül?

LÁNY:           Hogy segítsünk? Már két nappal korábban gyomorgörcsünk volt attól, ami várt ránk.

FIÚ:                Csak a magad nevében beszélj! (túlzóan a fejéhez kap, nevet) Nekem migrénem volt.

LÁNY:           Idióta vagy, tudod?

Hallgatnak. A lány kis idő múlva odamegy a konyhába, és szó nélkül segíteni kezd.

FIÚ:                (Telefonján játszik) Egyébként mi készül?

ANYA:           A kedvencetek. Vadas zsemlegombóccal. Utána madártej, és sütöttem bejglit is. Volt még egy kis mák.

LÁNY:           (eldobja azt, ami a kezében van, csörömpölnek az edények). Ne haragudj, de nekem ez gyanús!

FIÚ:                Hagyd már! Nem mindegy? (csak a lánynak súgja) Legalább eszünk egy jót. (újra hangosan) Szerintem jó ötlet. Kész van már?

ANYA:           Mire apa hazajön, elkészül.

LÁNY:           Akkor kirúgtak.

ANYA:           Nem rúgtak ki. Meglátod, lesz egy jó hangulatú esténk.

FIÚ:                Nekem OK. Farkaséhes vagyok, és a vadas jól hangzik.

LÁNY:           Én is éhes vagyok. De minek ehhez ünnep? Még sosem hallottam ilyet.

ANYA:           Kizárt, hogy még senki nem gondolt rá.

FIÚ:                Legalább ajándékot is kapunk? Lennének ötleteim.

LÁNY:           Ne hülyülj már te is! Felnőtt vagy, nem? A felnőtteknek nem jár meglepetés.

FIÚ:                Így nem is éri meg felnőttnek lenni! Ha az elfuserált ünnepen nem kaptunk semmit, szerintem most azt is tegyük rendbe.

ANYA:           Igazság szerint van itt nektek valami.

LÁNY:           Nem az volt, hogy nincs elég pénzünk, nincs időtök megvenni, kiismerhetetlen az ízlésünk, és (itt karikírozza az anyját) „nem lehet ennyi dolgot észben tartani”!

ANYA:           Be kell osztani a pénzt, időnk se sok van ebben a hajtásban, és sokszor mellé lövünk, de ettől még fontosak vagytok. (készül tovább). És nem akarom, hogy így emlékezzünk az ünnepeinkre.

LÁNY            (fiúnak súgja): Szerinted megbuggyant?

FIÚ:                (telefonozik) Örülj neki, hogy szakácsnőként buggyant meg! (nevet) Hátha így marad!

  • jelenet (FIÚ, ANYA, LÁNY, APA)

APA:               (belép a bejárati ajtón, és gondosan leteszi a holmiját a szekrény elé a földre) Sziasztok! Anyátok írt, hogy siessek haza. Mi történt? Egy csomó ügyet otthagytam befejezetlenül. (Észreveszi, hogy anya is otthon van) Nahát, te is itthon?

ANYA:           Igen, és mindjárt készen is vagyok.

FIÚ:                Szia apa! Anya főz.

APA:               Mi készül?

LÁNY:           (gúnyosan) Ünnepség.

APA:               (lánynak halkan): Születésnapod van?

LÁNY:           (apának szintén súgva) Jaj, apa, az még két hét! 24-én lesz. Tudod, húsz éve, amikor késő este értél haza egy londoni konferenciáról, majd rögtön utána felkeltél, hogy bevidd anyát a kórházba, mielőtt továbbmentél egy fontos vidéki melóra. Na annak a kemény napnak az évfordulóján van az én szülinapom.

APA:               Tudom ám, mikor van a szülinapod! Bocs, az év eleje olyan stresszes.  

LÁNY:           Tisztára, mint az évvége! (legyint) Mindegy, majd még elmondom párszor.

ANYA:           (apának) Arra gondoltam, hogy csinálok egy pót-karácsonyt.

APA:               Minek? Abból elég volt egy, nem?

ANYA:           Most olyat szeretnék, amikor nem csomagolsz be, hogy inkább visszamész az irodába. És nem felejtesz el ajándékot venni.

APA:               Ezt nem értem.

ANYA :           Mit nem lehet ezen érteni? Nem tetszett az előző, tehát megrendezem újra!

APA:               (lány felé): Anyátoknak mi baja? (hangosan): Remek ötlet, drágám, de ne rendeljünk inkább valamit a kis olaszból, ha már állandóan nekünk sütsz-főzöl? Gyorsan itt van, és amíg megérkezik, átnézem a levelezésem, amit félbehagytam.

ANYA, LÁNY, FIÚ (egyszerre): Ne!

LÁNY:           Apa! (jelentőségteljesen ránéz) Anya vadast csinál.

ANYA:           Zsemlegombóccal.

FIÚ:                És ajándék is lesz!

APA:               Ajándék? A fene vigye el! Miért nem szóltatok, hogy ne felejtsem el hazahozni?

LÁNY:           Nyugi, anya vett valamit. És állítólag nem lesz több vita a gatyám miatt.

APA:               Az jó lesz, ha nincs vita.

FIÚ:                Igen, és képzeld, anya szerint nincs több műsor a mazsola miatt.

APA:               Bejgli mazsola nélkül?

ANYA:           Igen, lemondok a mazsoláról. Már meg is sütöttem anélkül.

APA:               Ahhh, pont bejglire vágytam! (elgondolkodik) De, anyám egy egész éjszakára rumba áztatta a mazsolát sütés előtt. Az volt az igazi!

FIÚ:                Na akkor biztosan azért felejtettem el venni, mert tuti úgysem engednétek rumos mazsolát enni, pedig lehet úgy szeretném a mazsolát.

LÁNY:           Nekem mindegy, hogy azzal, vagy anélkül, úgyis utálom a bejglit.

ANYA:           Nem szereted a bejglit?

LÁNY:           Sose szerettem.

APA:               Én nem így emlékszem.

LÁNY:           (gúnyosan) Csodálkozom!

Csend.

APA:               (bizonytalan, nem tud mit kezdeni magával) Hát rum az nincs, de kaptam egy üveg bort egy ügyféltől. Koccintunk?

FIÚ:                Naná!

APA:               (önt a fiának is) Szerencséd, hogy anyád jóvoltából ilyen jeles alkalom adódott.

FIÚ:                (lánynak súgja): El sem hiszem, hogy nyíltan iszom, ráadásul az apámmal.

LÁNY:           Tényleg szürreális.

ANYA:           Én is kérek.

LÁNY:           Akkor most olyanok vagyunk, mint egy család?

FIÚ:                Pont, mint az Ócáék.

Öntenek, koccintanak és isznak. Anya visszafordul a konyhapulthoz.

APA:               (lánynak) Segíts anyádnak!

LÁNY:           (apjának): Miért mindig én? (téblábol, majd az anyjához megy)

ANYA:           Pucold ezt még meg kérlek, Kincsem! (kezébe nyom egy tál zöldséget)

LÁNY:           Azért ez a „Kincsem” fura.

Apa elhelyezkedik kényelmesen a fotelben, felteszi a lábát, iszogat. A lányok tüsténkednek a konyhában, a fia a telefonnal játszik.

FIÚ:                (nevet) Megírtam a haveromnak, hogy ünnepelünk, mire megkérdezte, hogy karácsonyfa is lesz-e?

ANYA:           Jó ötlet! Ott a fikusz a szobádban, díszítsük fel azt!

APA:               Nem elég, ha gyertyát gyújtunk, és bekapcsolok egy kis jazzt? Fikusz, mint fenyő?

ANYA:           Igen, hidd el, hogy zseniális lesz!

LÁNY:           (maga elé) Még a végén közös fotót is akar majd.

ANYA:           Tökéletes estét akarok, és minden olyan jól alakul.

APA:               Olyat, ahol nincs mazsola, de van fikusz?

ANYA:           Igen, ahol nincs vita, és van közös fotó – ahogy mindenki másnál.

LÁNY:           Tudtam!

FIÚ:                Inkább ezzel csinálok egy szelfit. (az arcához tartja a poharat)

Fiú felhörpinti a bort, majd kimegy, és behúzza a fát.

ANYA:           (Apának) Akkor felteszel végre valami könnyű jazzt?

LÁNY:           Nem lehetne valami mást?

APA:               Ma legyen úgy, ahogy anyád akarja!

Apa bekapcsolja a zenét. Hirtelen ordítva megszólal Michael Bublé.

LÁNY:           (a füléhez kap) Jesszus! Miért üvölt ez a szar?

APA:               Halkítom-halkítom. (kapkod) Úgy látom Karácsony óta nem nyúlt hozzá senki. aznap este üvöltött ennyire, hogy elnyomja a mazsola-vitát.  

ANYA:           Ez jobb, mint a jazz! Igazi karácsonyi zene, maradjon!

Fiú felrakja egy dohányzóasztalra a fikuszt.

FIÚ:                Na, anya, jó lesz így ez a kóró, és jöhet végre az ajándék?

ANYA:           Nem kóró. (apának) Ugye, milyen eredeti?

APA:               (fiúnak) Rosszabbra gondoltam. (anyának) Tényleg jól mutat, drágám.

FIÚ:                (lánynak halkan): Még a végén lesz este szex is.

LÁNY:           (fiúnak súgja) Fúj! Nem akarom hallani.

FIÚ:                (röhög) Majd feltekerjük Bublét.

ANYA:           Csak menjen rá néhány dísz, és kész. (fiúnak) Vedd elő kérlek az üveggömböket! (apának) Öntesz még egy pohár bort?

APA:               Szívesen, és kikapcsolom a telefonom. (nevet) Karácsonykor ne hívjon senki.

LÁNY:           A lila díszeket hozd!

ANYA:           Inkább az aranyszínűt.

FIÚ:                Arany vagy lila, nem mindegy egy kóróra? Előbb ajándék, aztán megyek.

APA:               (erélyesen): Arany, ne vitatkozz anyáddal!

FIÚ:                Csinálom, már csinálom.

Fiú el. Csend.

  • Jelenet: ANYA, LÁNY, APA

ANYA:           (lánynak): Fejezd be kérlek, amíg előveszem az ajándékot. (A hűtő tetejéről levesz egy szépen becsomagolt dobozt).

LÁNY:           (otthagyja a konyhát, elveszi a dobozt az anyjától, leül vele, és fogja a dobozt az ölében) Megnézhetem?

  • Jelenet: ANYA, LÁNY, APA, FIÚ

FIÚ:                (jön vissza): Miért nem vártatok meg vele? (lánynak sziszegi) Rohadék!

LÁNY:           (fiúnak) Nem nyúltam hozzá, és különben is siess már, mit szüttyögsz ennyit?

ANYA:           Díszítsük fel együtt gyorsan a fát, és utána bontsátok ki együtt, mint régen!

APA:               Végre ünnep van, és pihenhetek egy kicsit, csinálják inkább a gyerekek!

Anya, lány nekiállnak a fát díszíteni. Fiú elkezdi kibontani a dobozt.

LÁNY:           (fiúnak) Várj már meg!

FIÚ:                Csak megnézem. (leszedi a papír csomagolást, és egy társasjáték van benne). Nahát egy Monopoly!

LÁNY:           (odasiet) Mindig akartam egyet, az Izáék milyen jókat játszottak vele!

FIÚ:                Az Ócáék is!

LÁNY:           Kár, hogy nekünk nem volt soha…

FIÚ:                (szavába vág) Ja, mert csórók voltunk.

APA:               Dehogy voltunk csórók! (nézi a játékot) Mi ez?

FIÚ:                Telket kell venni, arra házat építeni, bérleti díjat szedni, ilyesmi. A lényeg, hogy neked legyen a legnagyobb vagyonod.

APA:               Akkor elnyerem mindeneteket!

Fiú leveszi a doboztetőt, kiveszi a táblát, felrakja a bábukat, először kapkod, majd egyre lassabban csinálja.

FIÚ:                Te, anya!

ANYA:           Igen?

FIÚ:                Ez használt.

LÁNY:           (fiúnak súgva) Hagyd már, te hülye, ha egyszer erre telik. 

ANYA:           Inkább újrahasznosított.

FIÚ:                (lánynak) Akkor az használt.

LÁNY:           De hiszen nekünk volt ilyenünk! (Odamegy, kikapja az egyik bábut a fiú kezéből)

FIÚ:                És mindig én voltam a gyűszű.

LÁNY:           Nem, én voltam a gyűszű, te a cipő voltál.

ANYA:           Ezek szerint mégis volt ilyenünk, és lehet, hogy nálunk játszottunk, és nem az Izáéknál?

APA:               Már emlékszem! Akkor is megőrjített, órákig kellett vele játszani.

ANYA:           Fél óra alatt elnyertük mindenedet, utána már csak kölcsönből játszottál.

LÁNY:           (matat a dobozban) Ez nem használt! Ez a miénk volt. Erre a szerencsekártyára még rá is tettem egy jelet, hogy ki ne húzzam soha.

FIÚ:                Akkor azért nyertél mindig, mert ilyen sunyi módszereid vannak.

LÁNY:           Miről beszélsz? Azért nyertem, mert jobban játszottam.

APA:               Atyaég! Ők csaltak, és pedig hitelből játszottam tovább?

ANYA:           Nem bírtad elviselni, hogy majdnem kiestél, ezért tőlem is azt kérted, hogy hagyjam nyerni a gyerekeket.  

LÁNY:           Nem is hagytatok minket nyerni. Jól felépített taktikánk volt.

FIÚ:                Ez nem taktikai játék, kizárólag a szerencsén múlik.

LÁNY:           Ne már, és amikor kiloptál néhány bankjegyet a bankból?

FIÚ:                Az azért kellett, hogy vegyek neked islert a büfében.

LÁNY:           Azt nem is vetted, hanem loptad.

FIÚ:                De neked loptam.

APA:               (megbotránkozva) Te islert loptál az iskolai büféből?

FIÚ:                Jaj, apa, mindenki azt csinálta.

APA:               Nem, én soha nem csináltam volna ilyet.

FIÚ:                Kilenc voltam. Ne idegelj már ezzel!

APA:               Mi bezzeg mekkora tisztelettel voltunk a szüleink iránt. Meg az ünnep iránt. Például soha nem jelentünk volna meg az asztalnál szakadt, lyukas gatyában.

ANYA:           Tényleg olyan, mintha nem engedhetnénk meg magunknak egy rendes ruhát.

LÁNY:           Nem lyukas, és nem szakadt, hanem divatos.

APA:               A mi időnkben másmilyen volt a divat.

ANYA:           Te nem is tudod, mi az a divat. Azt sem veszed észre, ha kirittyentem magam.

LÁNY:           Hagyd már azt apa, hogy mi volt a ti időtökben!

APA:               Végre lenne egy nyugis vacsoránk, de egyik szakadt gatyában ül asztalhoz, a másikról meg kiderül, hogy lopott. (anyának) Te pedig állandóan elégedetlen vagy.

ANYA:           Nem vagyok elégedetlen csak feleslegesen dolgoztam, és húztam magamra ezt a szűk göncöt.

FIÚ:                Még jó, hogy loptam islert, amikor állandóan vinnyogott az idióta nővérem, hogy anya sosem süt, és ahhoz nincs elég pénzünk, hogy vegyünk.

ANYA:           (egyre hangosabban) Ne rontsátok már el az estét, egész nap ezen pörögtem, hogy legyen egy igazi ünnepünk.

APA:               De hát mindig volt elég pénzünk.

ANYA:           Tényleg volt, és minden hétvégén sütöttem, pedig egész héten dolgoztam.

LÁNY:           Nem emlékszem, hogy karácsonyon kívül sütöttél volna bármit is.

ANYA:           Persze, hogy egy idő után leálltam, mert semmit nem ettetek meg.

APA:               Igen, ment a kukába, drága pénzen. Kizárólag a mákos bejgli fogyott el évente egyszer, persze csak ahogy anyám csinálta, rumos mazsolával.

FIA:                De én sosem szerettem a mazsolát.

LÁNY:           Én pedig mindig utáltam a bejglit.

Felhangosodik Michael Bublé karácsonyi száma. Függöny le.

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *