Történetem Elolvasom Abszurd Elolvasom Szeretem Elolvasom Családi Elolvasom Természetben Elolvasom Mélázós Elolvasom

Ismerd meg írói oldalam!

 

Kedves Olvasó!

Köszönöm, hogy meglátogattál!
Készíts magadnak egy bögre teát, vagy önts magadnak egy pohár bort, dőlj kényelmesen hátra, és élvezd, hogy betekinthetsz néhány percre egy másik világba!
Az oldalamon kitalált elbeszélésekkel és novellákkal találkozhatsz, amelyek szórakoztatni vagy elgondolkodtatni kívánnak. Belőlem fakadnak, de nem biztos, hogy így és velem estek meg, ha egyáltalán megtörténtek vagy történhettek. Ilyen összefüggéseket ne keress!
Az írásaimat stílus és tematika szerint rendszereztem, hogy könnyebben áttekinthető legyen. Remélem, hogy megtalálod, amit keresel. A rajzolt grafikákért köszönet Csengeri Viktorinának!

Legfrissebb

Gyakorlás

– Ne félj már, nem annyira hideg – kiabált a férfi, közben erőteljes lábmozgással tartotta fenn magát a vízen. – Gyere, legalább gyakoroljuk! Egy hétéves forma kiskölyök toporgott a stégen. A vastagon bekent naptej megszáradt rajta, már az ebédet is rég megemésztette, és nem jutott eszébe több...

A megszegett ígéret

Nem szerette ezt a koszos, kietlen környéket. Kísértetiesnek tűnt, hiába festette a felkelő nap fénye néhány percre élővé a kopott szürkéket. A szél felélénkült, újságokat sodort magával, amelyek lomhán, súlytalanul táncoltak a szélben, hogy aztán messzebb takarják el a mocskot. A széllökésektől...

Kelepce

Unottan ültem a szokásos sarki kávézómban, vártam valakire. Bámultam az asztalon lévő tejeskávémat, szórakozottan kavargattam a lassan szétoszló tejhabot, amikor váratlanul egy édes hang ütötte meg a fülemet. Egy lány volt az. Csak a kezét láttam, őt magát eltakarta a magas széktámla. Háttal ült...

Az összes hősöm én vagyok, még a gonoszok is.

Az író színész, aki a papíron bármit el tud játszani.

Minden történet csak annyiban létezik, hogy lejátszódott bennem.

A legnagyobb kihívás az életben, hogy semmi különleges nem történik.

Legolvasottabb

Ima az életért

Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg

Jóemberek

– Milyen lenne, ha onnantól kezdhetnénk az életünket, amikor végiggondolunk mindent? – Mit szeretnél végiggondolni? – Azt, hogy hol rontottam el. – Úgy érzed, elrontottad? – Igen. Sajnos. – Miért érzed úgy? – Mert végül egyedül voltam egy kórházi ágyon. Szánalmasnak láttam magam. – De mit éreztél? – Magányt. Azt, hogy félek, és senkivel nem

Monodráma

– Csókolom! Megismerem a kutyáját. Nagyon szép. Tudja, én mindig a kutyákat ismerem meg. Az embereket nem, a rendszámokat sem, de a kutyákat mindig. Őket nagyon szeretem. A magáé barátságosnak, okosnak látszik. Várjon, leteszem ezt a nagy zsákot, mert tele van mindenféle holmival, és ez már nagyon nehéz nekem. Tudja, körülnézek a kukákban, vagy mellettük,

Szeretnél értesülni legújabb novellámról?