Legfrissebb
JÁTSSZUK ÚJRA! – dráma egy felvonásban
SZEREPLŐK: ANYA, 50 éves, csinos, túl jól öltözött, ahhoz képest, hogy a konyhában tesz-vesz. APA, 53 éves, közepes minőségű öltöny, ing. LÁNY, 20 éves, szakadt farmer, piercing FIÚ, 18 éves, sportos, vagány Játszódik egy lakás...
A fülkémben
Beléptem a telefonfülkébe, az üvegajtó nagyot csattant mögöttem. Zörgött a zsebemben a sok kétforintos: hosszú, bocsánatkérős beszélgetésre készültem. Remegő kézzel tárcsáztam. A tárcsa minden fordítás után hosszan zakatolt vissza az eredeti állásba. 5-6-4-4-8-7 – mondtam félhangosan. Nem azért...
Légyott
Csengettek, harmadszor tíz másodpercen belül. Léna kirántotta a kezét a halkan duruzsoló gép alól, felpattant, és bosszúsan rohant az ajtóhoz. Két ujját finoman összecsippentve fordította el a kulcsot a zárban. – Ó, drágám, már itt? Hét harmincról volt szó – jelentette ki, ahogy meglátta...
Öveket becsatolni!
A metró a megállóban várakozott, a peron közepén tülekedett befelé a tömeg. A mozgólépcsőről leugró férfi szaladt hátra az utolsó kocsihoz, hátha ott akad hely, hogy kényelmesen utazzon. Az utolsó pillanatban ugrott, a hosszú csengetés elhallgatott, és erős csattanással bezáródtak az ajtók...
Legolvasottabb
Az ifjú ara rétese
– Ha megtanulsz olyan rétest sütni, mint az anyám, feleségül veszlek – állt egy napon elém a nagyapátok. Tizennégy voltam, ő éppen nagykorú. Megrémültem. Hízelgett, hogy hosszú, messziről leskelődős időszak után ezzel fogadott a szüreti mulatságban, mégis jeges rémület lett rajtam úrrá. Az édesanyja volt a legügyesebb, ő tudta a legvékonyabbra nyújtani a tésztát a
A legvadabb álom
Az utazási iroda szlogenje még csak nemrég változott meg, de azóta komoly forgalomnövekedést értek el: „megvalósítjuk a legegyedibb, legvadabb álmát!”. Ezen az álmos hétfő délelőttön már a belépéskor feltűnést keltett az első kliens. Hétágra sütött a forró nap hetek óta, de a ruházata alapján mintha egy őszi esős napra készült volna. – Miben segíthetek? –
Éhség
A belvárosi közért hármas számú pénztára előtt hosszan kígyózott a sor. A fehér köpenyes alkalmazott gépiesen dolgozott. Fel sem nézett, üdvözölte az új vásárlót, végigtolta maga előtt a kiválasztott tejfölt, italt, pékárut, zöldséget, elvette a pénzt, megköszönte a vásárlást, és ugyanolyan hangszínben folytatta a következővel. A vevők sem foglalkoztak egymással. Érdektelenül válogattak az édességekkel, elemekkel,