– Miben lehetek a segítségükre? – kérdeztem a hozzám érkező párt, akik majd egy hónapot vártak arra, hogy én foglalkozzam velük. Azonnal láttam a különbséget a két ember között. Minden fontosnak tűnő részletet megfigyeltem, és hagytam, hogy az...
– Engem keres? – lépett Zsigmondy Vilmos elé egy furcsa öregember. Kifogástalanul öltözött úr volt. Fekete cilindere alatt teljesen ősz, de arca ránctalan. Fehér kesztyűs kezével egy sétapálcára támaszkodott, fémből készült vége egy hegyes orrú...
Frida asszony majd tíz éve minden reggel végigment a Magyar utcán. Délelőtt tíz előtt sosem lépett ki a gyönyörű tűzpiros kapun, mert addigra húzódtak vissza a szeme alatti karikák. A vastag festékréteg, hatvan év felett már nem mindenre megoldás...
– A következőt! – kiabálta az ügyintéző – 1497-es sorszám! Senki nem kászálódott, pedig a hivatal váróterme roskadásig tele volt, csak az elektromos hívórendszer nem működött szokás szerint, így a hangerő kellett, hogy betöltse a teret és...
Este fél kilenckor, az tizenkilencedik emeleten már csak itt égtek a villanyok. Jenny kiment kávét készíteni a főnöke vendégének. Nem akarta tudni, ki lesz az, elvégre nem tartozik rá. Az ő feladata csak annyi, hogy két csészébe kitöltse a forró...
Szeretett a szombat reggeli forgatagban csavarogni. Az alkalmi bódékat előző este felállították, és kigurultak az utánfutókkal, amelyeknek aztán felhajtották az oldalát, mint Szezám kapuját. Minden földi jót lehetett itt kapni. Az egyik kocsi...
A professzor csendben nyitotta az ajtót, ahogy fáradtan visszaérkezett a szobájába. Megpillantotta a rá váró beteg katonai zubbonyát a szék támlájára akasztva, majd a magas férfit is, ahogy a polc előtt szálegyenesen állt. Egyik keze a zsebében...
Hogy mondjam meg neki, hogy egy csapat alulfizetett és alulképzett szerencsétlennel van dolgom? Miért nem lett tökéletes a szállítmány? Miért? Mit tudom én, miért nem lett tökéletes! Persze lecsattogok Gizikéhez az ISO-ra, aki elmondja, hogy...
Az úgy volt, hogy az Óca szerint ebben az évben lesz a világvége. Persze ezt mondta már máskor is, és eddig mindig tévedett, ahogy a maják is. De valami most tutira van, mert már nemcsak az ausztrál és brazil bozóttüzeket bámulja anya a tévében...
– Csókolom! Megismerem a kutyáját. Nagyon szép. Tudja, én mindig a kutyákat ismerem meg. Az embereket nem, a rendszámokat sem, de a kutyákat mindig. Őket nagyon szeretem. A magáé barátságosnak, okosnak látszik. Várjon, leteszem ezt a nagy zsákot...
A nő, aki minden szerdán meglátogatta a fiút, néha hozott magával egy kis mandarint, vagy valami különlegeset, mint a papaya vagy a mangó. Együtt találták ki, hogyan kell meghámozni az egzotikus gyümölcsöt, melyik része ehető, és melyik nem...
Nóri egyszerre volt még kislány és már nagylány. Kislány, amikor orra esett, és vigasztalásra szorult, de nagylány, amikor nagyon szeretett volna valamit megérteni, vagy véghezvinni. Amikor még csak négykézláb mászott, akkor is összeszedett...
Bereczk Imola © 2021 Minden jog fenntartva
