A metró a megállóban várakozott, a peron közepén tülekedett befelé a tömeg. A mozgólépcsőről leugró férfi szaladt hátra az utolsó kocsihoz, hátha ott akad hely, hogy kényelmesen utazzon. Az utolsó pillanatban ugrott, a hosszú csengetés elhallgatott, és erős csattanással bezáródtak az ajtók. Lépett volna beljebb, azonban az ajtó gumi szigetelése közé szorult a kabátja öve. A vonat elindult. Ráncigálta, hogy kiszabadítsa, de az öv csatja kívül rekedt, nem tudta kihúzni. Felnézett, és látta, hogy lenne szabad ülőhely bőven, mégsem tudja kihasználni, mert fogva tartja a kabátja. Annyira nevetségesnek érezte, hogy egy értéktelen műanyag csat miatt legyen a kényelmes utazás lehetőségétől megfosztva, hogy elmosolyodott, és háttal nekidőlt a zárt ajtónak.
Az utasok nem vettek róla tudomást. Egy húszas éveiben járó fiatal nő olvasott, néhányan a telefonjukba merültek, még csak fel sem pillantottak. Mások céltalanul bámultak maguk elé, kínosan ügyelve arra, nehogy valakinek a szemébe nézzenek.
A férfinak összeakadt a tekintete a túloldalon ülő nővel, amikor az felpillantott az olvasmányából. A fiatal nő félszegen visszamosolygott, amitől a férfi még erősebben bazsalygott. Halkan kuncogott tehetetlenségén, mire a nő ellazult, önkéntelenül viszonozta a kedves gesztust, és szélesre húzta a száját. Aztán hirtelen eszmélt, és zavarában a könyvét a szája elé kapta. Késő volt, a férfi meglátta a fémkerítés mögé szorított szabálytalan fogsorát, aminek örömére kibuggyant belőle az eddig diszkrét jókedve, és teli torokból felnevetett esetlenségükön. A nő egy pillanatra elszégyellte magát, de amint újra felemelte a fejét, a férfi látta rajta, hogy a szeme együtt nevet vele.
A közjátékra immáron az ajtó mellett ülők is felfigyeltek. Egy idős nénike nyújtogatni kezdte a nyakát, hogy lássa, min mulatnak. Nem volt világos, miért olyan jókedvűek, de addigra a férfi olyan hangosan és derűsen heherészett, hogy az ősz néni szintén vihogni kezdett. Oldalba bökte maga elé bambuló párját, lássa ő is, micsoda vigalom alakul. Idős férje nem értette, mit akar tőle az asszony, és hangosan, szinte kiabálva tudakolta, mi történik. Erre aztán a férfi, akit az ajtó fogva tartott, nem bírta tovább, teljesen szabadjára engedte az örömét, és szabályosan nyerített. Olyan jóízűen és felszabadultan, hogy a távolabbi részeken ülők is odafordultak. Volt, aki felállt, hogy jobban szemügyre vegye, mi történik. Azonban nem volt mit látni, csak annyi, hogy egy kabátos férfi röhög, rázkódik az ajtónak dőlve, és ahányszor csak ránéz valakire a közönsége soraiból, mind harsányabban folytatja. A legjobban azt élvezte, ahogy a kissé süket öregúr kétségbeesetten próbálja megtudni, mi zajlik körülötte.
A vidámság lassan átragadt mindenkire, és egyre erőteljesebb kacagás hallatszott, amit már a szerelvény ütemes zakatolása sem tudott elnyomni. A könyves lány mellett kettővel egy középkorú nő ölében egy kisfiú csücsült, arcán két édes kis gödröcskével. A kétéves forma gyermek értetlenül pislogott körbe, min derülnek ilyen jót, de alig néhány másodperc múlva már gurgulázva kapcsolódott az őt körülvevő felnőttekhez. Édesanyja, aki egy perccel ezelőtt még gondterhelten meredt maga elé, most felengedett, és együtt rötyögött a gyermekével. A többiek jókedvét bátorításnak vette a kisfiú, és olyan édesen kacagott, hogy a kabátos férfi új lendületet kapott. A nagyothalló öregúr ugyan továbbra sem értette, mi a mulatozás oka. Az arcokon látta, hogy jó mókáról lehet szó, végül maga is bekapcsolódott. Öreg tüdeje rosszul bírta, az erőlködéstől vadul köhögött. Csak úgy rázta az ugató nevetés. Idős felesége próbálta nyugtatni, de ő is annyira hahotázott, hogy alig kapott levegőt, és csak püfölte a férje hátát, hogy az meg ne fulladjon.
A kisfiú megörült a sikerének, boldogságában kalimpált a lábaival, és hadonászott húsos kezecskéivel. A kabátos férfinak nagyon tetszett a gyerek önfeledtsége, és vicces pofákat vágott a neki, hogy abba ne hagyja a hahotázást. A könyves lány annyira belefeledkezett a körülötte zajló eseményekbe, hogy feszélyezettségét feledve teli szájjal röhögött. A jelenetet látva egy talpig feketébe öltözött tinédzser pár összesúgott, és egymás nyakába bújva vihogtak az utazókon. A kabátos férfi az ajtó és a gomb által még mindig fogva tartva úgy belelendült, hogy a könnye is kicsordult.
Ekkor a hangosbemondó erős recsegés kíséretében tájékoztatott, hogy az Astoria következik. Másodpercnyi csend, majd úgy megörültek az információnak, és még egy lapáttal rátettek a hangerőre. Együtt vigadtak, és ahányszor csak egymásra tévedt a tekintetük, tovább fokozódott a hangulat.
A szerelvény közben fokozatosan lelassult, majd erős fékezéssel beérkezett az állomásra. Kinyíltak az ajtók, mire a kabátos férfi meglengette a kiszabadult felöltőjét, és elindult a mozgólépcső felé. A többiek a kocsiban maradtak, és sóváran néztek utána. Az idős néni elhallgatott, zsebkendőjével apró mozdulatokkal megigazította szemfestékét. Férje egy ideig köhécselt, majd hangos zihálása megnyugodott. A fiatal nő visszalapozott egyet, majd belemerült az olvasmányába, mások a telefonjukat pörgették tovább. A tinédzserek betették a fülhallgatót, a fiú a jobb fülébe, a lány a balba, és faarccal feledkeztek a zenébe. A kisfiú még leste az arcokat, de senki nem grimaszolt neki, már nem foglalkoztak vele. Visszafordult az édesanyjához, és a nyakába csimpaszkodott. Az asszony szorosan magához húzta, és megcsókolta gyermekét.
Ekkor megszólalt a jármű figyelmeztető csengője, beugrott egy nő, majd újra nagyot cuppantak az ajtók. Egy kivételével, mert a nő lobogó szoknyája a két gumi közé rekedt.
Add Comment