Két ember ül egy padon, falusi vidéken, egy rendben tartott kertes ház udvarán. Nézik a szépen metszett almafákat, az illatozó rózsabokrot, alattuk lassan elvirágzó krókuszok és éppen növekedésnek induló nőszirom tövek színesednek. Nem szólnak...
A nagy autó megállt a tilosban. Kipattant belőle két tagbaszakadt férfi, terepszínű ruhában, dzsekiben, kesztyűben. Felnyitották a csomagtartót, és pakolni kezdtek. Láncfűrész, daráló, benzineskanna, hosszabbító, és éles metszőollók kerültek elő...
Rettegek a fehér papírtól. Úgy fekszik előttem, mint egy üres világ, amelyet meg kell töltenem élettel. Nem segít senki, csak én vagyok itt, csak én teremthetek. Végül rászánom magam, és írok neked. Nehéz, mert nem tudom a neved, sem a címed...
Kilépett a kórház ajtaján, és lassan indult hazafelé, már nem volt dolga. Azt sem tudta, pontosan hányadika van. Advent volt, mert már napok óta karácsonyi fények égtek a városban, de csak kóválygott, mintha légüres térben lenne, ahol az idő sem...
– Milyen lenne, ha onnantól kezdhetnénk az életünket, amikor végiggondolunk mindent? – Mit szeretnél végiggondolni? – Azt, hogy hol rontottam el. – Úgy érzed, elrontottad? – Igen. Sajnos. – Miért érzed úgy? – Mert végül egyedül voltam egy kórházi...
Sosem találkoztunk, de olyan sok képet láttam, és annyi történetet hallottam róla, hogy gyerekként azt hittem, hogy személyesen is ismertem a papát. Alacsony, zömök ember volt. Korán elment, a kovácsmesterek ritkán érik meg a nyolcvanat...
– Művészet? Hogy megfested a tájat? Naplopás az, fiam, nem művészet! – fakadt ki nagyapa. – Tudod, mi a művészet? Kiválasztani a dűlőt, amit évtizedekig szánsz a szőlőnek. A megfelelő domboldalt, ahol olyan szögből éri nap, hogy a legtöbbet tudja...
Évekkel ezelőtt történt. Azon a november elején anyámnak a szülőfaluja környékén akadt hivatalos dolga, és mi vele mentünk, hogy utána együtt meglátogassuk a nagymamát. Mivel Halottak napja is akkortájt volt, ellátogatunk a falucska temetőjébe...
Az utazási iroda szlogenje még csak nemrég változott meg, de azóta komoly forgalomnövekedést értek el: „megvalósítjuk a legegyedibb, legvadabb álmát!”. Ezen az álmos hétfő délelőttön már a belépéskor feltűnést keltett az első kliens. Hétágra...
– Hagyd felfutni az élesztőt! Annak kell az idő. És ha majd nagy leszel, lehetőleg te is mindig ilyen frisset vegyél, ne azt a zacskós vacakot, amit anyád idekészített! Szerencse, hogy vettem a piacon, mielőtt jöttem. Olyat, amit azért ettek...
Lekváros bukta és hypo szag terjengett a levegőben, ami furcsa hangulatot kölcsönzött az otthonnak ezen a hideg szerda reggelen. Vica mikor megérezte, rögtön tudta, hogy közeledik a karácsony, azért lesz bukta. A konyhás néni mesélte neki, hogy...
Visszhangzott a léptek zaja a hosszú kietlen, földalatti folyosón. Minden betonszürke volt, a plafonon csövek futottak végig. Nem volt sehol se szín, se érdekes forma, mindent a funkcionalizmusnak rendeltek alá. A két ember sietősen haladt...
Bereczk Imola © 2021 Minden jog fenntartva
