Nagyon szép kor! – ha még egyszer kiejti ezt a mondatot a száján ez a némber, esküszöm megölöm. Mi az, hogy szép? Miért gondolja, hogy az? Az ágytálamból olvassa ki, vagy a pelenkámból? Ahelyett, hogy itt rontja a levegőt az erős parfümjével...
A kis kávézó teraszán ültek le. A lány ment elől, a tömegtől távol választott helyet. Az utolsó nyári meleget akarta kiélvezni, ezért a nap felé fordította a széket, meg sem várta, hogy a fiú is elhelyezkedjen, csak hátradőlt és becsukta a...
– Ne félj már, nem annyira hideg – kiabált a férfi, közben erőteljes lábmozgással tartotta fenn magát a vízen. – Gyere, legalább gyakoroljuk! Egy hétéves forma kiskölyök toporgott a stégen. A vastagon bekent naptej megszáradt rajta, már az ebédet...
Az eszközök évek óta porosodtak az ágyam alatt egy díszes papírdobozban. Még akkor vettem a mókusszőr ecseteket, temperákat, akril festékeket és porokat, amikor első alkalommal kellett segítséget kérnem. A terapeutám javasolta, hogy táncoljak...
– Miben lehetek a segítségükre? – kérdeztem a hozzám érkező párt, akik majd egy hónapot vártak arra, hogy én foglalkozzam velük. Azonnal láttam a különbséget a két ember között. Minden fontosnak tűnő részletet megfigyeltem, és hagytam, hogy az...
Szeretett a szombat reggeli forgatagban csavarogni. Az alkalmi bódékat előző este felállították, és kigurultak az utánfutókkal, amelyeknek aztán felhajtották az oldalát, mint Szezám kapuját. Minden földi jót lehetett itt kapni. Az egyik kocsi...
Az úgy volt, hogy az Óca szerint ebben az évben lesz a világvége. Persze ezt mondta már máskor is, és eddig mindig tévedett, ahogy a maják is. De valami most tutira van, mert már nemcsak az ausztrál és brazil bozóttüzeket bámulja anya a tévében...
A nő, aki minden szerdán meglátogatta a fiút, néha hozott magával egy kis mandarint, vagy valami különlegeset, mint a papaya vagy a mangó. Együtt találták ki, hogyan kell meghámozni az egzotikus gyümölcsöt, melyik része ehető, és melyik nem...
Kilépett a kórház ajtaján, és lassan indult hazafelé, már nem volt dolga. Azt sem tudta, pontosan hányadika van. Advent volt, mert már napok óta karácsonyi fények égtek a városban, de csak kóválygott, mintha légüres térben lenne, ahol az idő sem...
Sosem találkoztunk, de olyan sok képet láttam, és annyi történetet hallottam róla, hogy gyerekként azt hittem, hogy személyesen is ismertem a papát. Alacsony, zömök ember volt. Korán elment, a kovácsmesterek ritkán érik meg a nyolcvanat...
– Művészet? Hogy megfested a tájat? Naplopás az, fiam, nem művészet! – fakadt ki nagyapa. – Tudod, mi a művészet? Kiválasztani a dűlőt, amit évtizedekig szánsz a szőlőnek. A megfelelő domboldalt, ahol olyan szögből éri nap, hogy a legtöbbet tudja...
Évekkel ezelőtt történt. Azon a november elején anyámnak a szülőfaluja környékén akadt hivatalos dolga, és mi vele mentünk, hogy utána együtt meglátogassuk a nagymamát. Mivel Halottak napja is akkortájt volt, ellátogatunk a falucska temetőjébe...
Bereczk Imola © 2021 Minden jog fenntartva
