Évmilliók alatt egyszer sem volt szükségem erre a tudásra, ezért még nem tudom, hogyan kezdjek neki, de mélyen a zsigereimben érzem, menni fog. Minden erőmmel és sejtemmel a nagy lépésre összpontosítok. Aztán hirtelen egy hatalmas reccsenés...
https://nepszava.hu/3308984_bereczk-imola-csatlakozas?fbclid=IwY2xjawPkRcxleHRuA2FlbQIxMQBzcnRjBmFwcF9pZBAyMjIwMzkxNzg4MjAwODkyAAEeSc9uxwEw8bHIv8N5G9-CzaVgwaW0ZzZamZPRxjn0PnxuO-ug7wpVTDm8w54_aem_37ieZ82Ncg0Jcz_B2OSuMg
Vajon kiket érint, és kikről tudunk? https://nepszava.hu/3258531_bereczk-imola-sweet-home
Két ember ül egy padon, falusi vidéken, egy rendben tartott kertes ház udvarán. Nézik a szépen metszett almafákat, az illatozó rózsabokrot, alattuk lassan elvirágzó krókuszok és éppen növekedésnek induló nőszirom tövek színesednek. Nem szólnak...
– Milyen lenne, ha onnantól kezdhetnénk az életünket, amikor végiggondolunk mindent? – Mit szeretnél végiggondolni? – Azt, hogy hol rontottam el. – Úgy érzed, elrontottad? – Igen. Sajnos. – Miért érzed úgy? – Mert végül egyedül voltam egy kórházi...
Visszhangzott a léptek zaja a hosszú kietlen, földalatti folyosón. Minden betonszürke volt, a plafonon csövek futottak végig. Nem volt sehol se szín, se érdekes forma, mindent a funkcionalizmusnak rendeltek alá. A két ember sietősen haladt...
Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az...
Bereczk Imola © 2021 Minden jog fenntartva
