Kettő…, egy… zéró. A visszaszámlálás véget ér, felvillan a „Start” felirat az autó tetején. A felvezető kocsi lomhán megindul, ekkor minden reflektor ráirányul. Bevárja, amíg az összes versenyző egy sorba ér, majd gyorsítani kezd, és nagy sebességgel lekanyarodik, hogy útjára engedje őket. Az eddig erővel visszatartott izmos lovak vadul nekiiramodnak. Rángatják a zablát, kapkodják a lábukat, térdüket egyre magasabbra emelik, élvezik, hogy végre futhatnak. A rövid kanyar után minden versenyző, ló és hajtója átengedi magát az eufóriának. A dj a legjobb résznél lekeveri Dr. Albant, a kommentátor veszi át a szót, és bemutatja a résztvevőket. A kamera egymás után rájuk közelít, a szpíker hadar, név, kor, utolsó eredmény, és már lép is tovább, tartja az ütemet a képpel. Közben a bal oldali kivetítőn feltűnik szemből a mezőny, egyetlen lüktető massza rohan előre. Addigra újabb tömeghullám tódul a hidegbe, a fogadó helyiségekben a frissen betanított személyzet tagjai felszusszannak. Indul a hetes számú futam.
A nézők egy emberként buzdítják a lovakat, hogy végig bírják a másfél kilométeres száguldást. A mezőny még teljesen együtt mozog, alig férnek el egymás mellett a kocsik, minden felszabaduló centimétert azonnal elfoglal valaki. A hajtók teljes testsúlyukkal csimpaszkodnak a gyeplőbe, eggyé válnak az állattal. A nézők hol a pályát, hol a kijelzőt figyelik, próbálják követni a nagy kavarodásban hol a kocsi, amire fogadtak. Közeledik az egyenes szakasz vége, amikor a tumultusban hirtelen történik valami. Az egyik versenyző mintha szűkebben venné be a kanyart, hatalmas porfelhő száll fel. A kivetítőn lehetetlen bármit is kivenni. A pálya mellett felhördülnek. Egy hajtó sziluettje válik felismerhetővé, bucskázik a földön. Alig pördül kettőt, máris felpattan, felemeli a karját, és integet. Újból felharsan a tömeg, egy lehelettel halkabban. A szpíker azonnal jelenti, tud mozogni, életben van, hölgyeim és uraim, kérem, nyugodjanak meg, úgy látszik, nem történt nagyobb baj.
A ló, mögötte a kocsival azonban menthetetlenül elszabadul. A hajtóját vesztett állat agyában talán az adrenalin lüktet, vagy valami állati ösztön pulzál, eszébe sem jut megállni. Megszabadult ötven kilónyi tehertől, és végre úgy futhat, ahogy mindig szeretett volna. A felvezető kocsi óvatosan visszacsorog a pályára. A versenyzők egymás után fékeznek, hogy elkerüljék az összeütközést, szétszóródnak, majd elhagyják a terepet, kiürül a tér.
A tömeg elcsendesedik. A zene késik, egyetlen dobogást lehet hallani a puha, simára egyengetett homokon. Tá-tá-dám, tá-tá-dám. A ritmus tökéletes, vibrál tőle a kristálytiszta levegő. Végül a bemondó megkocogtatja a mikrofont. Az egyik versenyző kiszakadt a mezőnyből, ezért a futamot lefújjuk, hölgyeim és uraim. Kiszakadt, így fogalmazott. A moraj ismét erősödni kezd, egymást kérdezgetik, a megtett fogadások sorsa iránt érdeklődnek.
A magára talált ló gyorsít tovább. A kamera követi fenséges mozgását. A képernyőn közeli képet mutatnak a fejéről. Barna sörénye hullámzik, orrlyukából ütemesen kilövell a pára, az ide-oda pásztázó fénycsóvában felcsillannak a verejtékcseppek.
Akkor most hazamegy a lovacska?, kérdi egy óvodás forma kisfiú. Körülöttük nevetnek. Csípős hideg az este. A tömeg oszlani kezd. „It’s my life”, Dr. Alban hangja hirtelen újra megtöri a csendet, mire egy lánycsapat ugrálni kezd. A büféből elfogy a sós perec.
Egy idő után a kamera sem követi tovább a lovat. Még csak nem is lassul, sóhajt fel valaki. A pályán lekapcsolják a reflektorokat, és a nézőtérre irányul a fény. A megzavarodott állat száguld tovább, egyenletes ügetése galoppba vált, ezért máskor büntetés jár. A közönség már nem figyel, csupán néhány lovasfiú igyekszik széles karmozdulatokkal a karámba terelni, de az állat őket is kikerüli, és fut tovább.
Recseg a hangosbemondó, a szöveg felismerhetetlen. A szolgálati közlemény után a szponzorok hirdetései pörögnek. A kivetítőn fürdőruhás modell mosolyog, felfújható unikornison lebeg a vízen, kezében Aperol spritz. Vált a kép, számsor villog. Nyolcmilliárd, ennyi az ötös lottó idei várható legnagyobb nyereménye. Aztán a bukott hajtó tűnik fel premier plánban, mindenét fájlalja. Sálba burkolt riporter faggatja, hogyan fordulhat elő ekkora baki. A hajtó hebeg-habog, de nem felejti a legfontosabbat, rendületlenül mosolyog. A nézők megtapsolják, ahogy elbiceg, hamarosan visszatér, készül a zárófutamra, ahol egy engedelmesebb kancát hajthat.
A ló azonban továbbra sem tűnik úgy, hogy fáradna, ugyanolyan méltóságteljesen fut, mint az első körben. Egész életében erre készítették fel, itt van, és csinálja. Vágtat, mintha az élete múlna rajta. Testét verejték borítja, a zabla felsérti a bőrét, mögötte pattog a kocsi, egyre jobban szétcsapja a hátsó lábát.
Hamarosan folytatjuk, addig kedvezményes egyet fizet, kettőt vihet sör akcióval várjuk önöket, harsog a hangszórókból. Visszhangzik a Bolondos Szilveszter, bohócjelmezes akrobaták tipegnek gólyalábon. Gyér taps. A pálya továbbra is sötétben. A versenyzők igyekeznek a lovaikat melegen tartani, fel-alá masíroznak a lelátó előtti edzőpályákon. Ketten visszalépnek a versenytől, nem bírják a feszültséget.
Az elszabadult ló közben sokadszorra rohanja végig a pályát, vágtája nem szelídül. Egyszeriben a kanyar mentén lévő ugrató akadályok felé veszi az irányt, majd fékez, visszafordul, és a menetiránnyal szemben folytatja. Egy bátor lovászfiú próbálja befogni, de csak újabb irányváltoztatásra tudja bírni. A megtett kör egyre zsugorodik, végül a fiú ráveti magát a kocsira. A hirtelen plusz súly leszakítja a fogatot, a kerék oldalra nyaklik, a fiú a földre huppan. A ló felágaskodik, végre felszabadult. A lovász rémülten odébb kúszik, de a ló nem követi. Zsigereiben érzi a hívást, újult erővel rohan a karám felé, nekikészül és egyetlen szökkenéssel átugorja a magas falat. Ahogy négy lábra érkezik, bólint a fejével, átnedvesedett fülvédője messzire repül. Körülötte teljes a sötét, csak a gyorsan távolodó sziluettje látszik.
Az írás a Litera „Szabadság” pályázatán shortlist-es volt.