Egy, meg még egy
Legújabb írásom a Litera-Túra oldalán olvasható. Bereczk Imola: Egy, meg még egy
A megszegett ígéret
Nem szerette ezt a koszos, kietlen környéket. Kísértetiesnek tűnt, hiába festette a felkelő nap fénye néhány percre élővé a kopott szürkéket. A szél felélénkült, újságokat sodort magával, amelyek lomhán, súlytalanul táncoltak a szélben, hogy...
Kincs, ami lesz
A metrón az utolsó kocsit választotta, beljebb lett volna ülőhely, de az ajtó mellett megállt, pedig hosszú út várta. Maga elé fogta a hátizsákját. Vizslatta az embereket, és ha a tekintete véletlenül összeakadt valakiével, még erősebben...
Melyik sorba?
– Miben lehetek a segítségükre? – kérdeztem a hozzám érkező párt, akik majd egy hónapot vártak arra, hogy én foglalkozzam velük. Azonnal láttam a különbséget a két ember között. Minden fontosnak tűnő részletet megfigyeltem, és hagytam, hogy az...
Fizetett túlóra
Este fél kilenckor, az tizenkilencedik emeleten már csak itt égtek a villanyok. Jenny kiment kávét készíteni a főnöke vendégének. Nem akarta tudni, ki lesz az, elvégre nem tartozik rá. Az ő feladata csak annyi, hogy két csészébe kitöltse a forró...
Monodráma
– Csókolom! Megismerem a kutyáját. Nagyon szép. Tudja, én mindig a kutyákat ismerem meg. Az embereket nem, a rendszámokat sem, de a kutyákat mindig. Őket nagyon szeretem. A magáé barátságosnak, okosnak látszik. Várjon, leteszem ezt a nagy zsákot...