A szülőszoba előtt fel-le sétált a férfi, és már sajnálja, hogy leszokott az asszony kedvéért a dohányzásról. Most mindent megadott volna néhány slukkért, de az utolsó csomagot is otthon hagyta. A kezében lévő tollat rágcsálta helyette, hátha attól megnyugszik. A bentről kiszűrődő egyre erősödő hangokat meg sem hallotta, csak a jegyzetfüzetét bámulta, és minden irányváltásnál leírt egy-egy újabb sort a füzetébe, majd legalább ugyanannyit ki is húzott.
– Haver, még csak most gondolkodsz a neveken? – nevetett idegességén egy láthatóan idősebb, kissé pocakos pasas. Az inge majd szétfeszült nagy hasán.
– Dehogy, a nevekkel gyorsan megvoltunk az asszonnyal. A tulajdonságokat nem tudom eldönteni. Teljesen megőrjít ez a felelősség.
– Pedig pofonegyszerű. Milyen embert szeretnél faragni a gyerekből? Egyáltalán fiú lesz vagy lány?
– Nem tudom, így két listát is kell írnom.
– Nem kérdeztétek meg a nemét? Ez nagy könnyelműség, Tesó! Mit kezdesz egy lánnyal?
– Ugyanúgy szeretni fogom! Remélem. De nem ugyanolyan kell, hogy legyen egy fiú és egy lány? Mármint belül, a tulajdonságaikat tekintve? Úgy értem, hogy legyen jó ember, meg minden.
– Jaj, Tesó, olyan nincs. Vagy legalábbis nem marad meg. Először is legyen fiú!
– Neked már van gyereked?
– Persze, a negyedik érkezik, de ez lesz az utolsó. Nagyon fárasztó ez a sok tennivaló körülöttük. A többiek már nagyok. Van otthon három nagy gyerek – három gond.
– Már háromszor túl vagy ezen? Ilyen könnyen tudtál dönteni? Gondolom, mindig ugyanazt kérted? Mi vált be?
– Dehogy, hol élsz, Haver! Kétszer ugyanazt nem kérheted, és minden alkalommal kell három jó és három rossz tulajdonságot választanod. Ha nem teszed, akkor eldöntik helyetted, az meg tutira bukó. Meg aztán nem fogadják el a két listát. Egy van csak, mindegy, hogy fiú vagy lány.
– De ki döntené el helyettem?
– Hogyan akarsz apa lenni, ha még ezt sem tudod? Azért remélem, hogy csinálni még te csináltad a gyereket? Ha te nem döntesz, akkor ott fenn fog, a jó Istenke.
– Persze, hogy én csináltam. Inkább segíts! Mondd el, hogy te miket találtál ki?
– Na, először én se voltam olyan nagy spíler, akkor még hagytam az asszonyt belepofázni. Ugyanezzel jött, hogy legyen jó ember. Másodszorra ekkora bakit már nem követek el. Tutira nem. Legyen rámenős, határozott, erőszakos. Az kell ide!
– Nekem ezek jutottak eszembe: esetleg legyen éles eszű, intelligens, humoros. Mit gondolsz?
– Egy pojácát szeretnél? Te tudod. A te gyereked. És mi lesz a rossz tulajdonság?
– Legyen rendetlen. Én is az vagyok, az annyira nem veszélyes.
Közben egyre hangosabb sikolyok hallatszottak ki a vajúdóból. Kiszólt a szülésznő, hogy most már lassan mosakodjon be az apuka, ha ott akar lenni, mert indul a nagymenet.
– Persze, sietek. Nincs egy cigid véletlenül, haver? Muszáj egyet elszívnom, mielőtt bemegyek.
– De van, igazi gyerekvárós cigaretta. Hogyhogy nem hoztál magaddal, ha ennyire fontos?
– Otthon felejtettem, már nincs mindig nálam. Leszokóban vagyok. Abban maradtunk, hogy ha jön a gyerek, még rágyújthatok egyszer.
– Szerintem gondold át azt a rendetlenség kérdést, csak ennyit mondhatok!
– Akkor mit javasolsz? Rossz tulajdonságot még nehezebb választani, mint jót. Feledékeny?
– Ha azt akarod, hogy ne legyen nála cigi, akkor csak hajrá. Inkább legyen fösvény! Nem kell, hogy holmi idegenek állandóan egy szál bagóért nyúzzák. Látom a szerkódon, hogy nektek van mit a tejbe aprítani.
– Bocsánat, meghálálom a cigit, egyszerűen elfelejtettem a hajnali kapkodásban.
– Rá se ránts, ember, nekem sem a fukart választották faterék. Szóval három igazán rossz tulajdonságot kell válassz, aztán nincs hátraarc! Amit a születésig beírtál, már marad! Ha túl aprókat választasz, akkor fentről szórják neki a rosszat. Akkor rosszabbul jársz. Ne sajnáld, inkább te adj neki!
– Mekkora felelősség ez a gyerekvállalás! Miért nem mondta ezt előre senki? Akkor lehet hagyom a feleségemre ezt az egész hisztit.
– Ne legyél puhapöcs! Legyen például arrogáns, fösvény, és neveletlen. Az menni fog, ahogy elnézem. Határozatlan szülő mellett frankón nyámnyila lesz a gyerek.
– Ez túlontúl rossz jellemző, nem akarok ilyen kemény lenni a saját gyerekemmel. Még gondolkodnom kell.
– Apuka, indulunk mosakodni. Két percen belül kijön a baba – szólt ki az ápolónő.
– Rendben, megyek, csak az utolsó dolgot leírom.
– Igen, a listát kérem, mert amint a gyerek a szülőcsatornában van, már nem nyúlhatunk hozzá – sürgette a szülészeti dolgozó.
– Rendben, rendben! Legyen arrogáns, fösvény és neveletlen a negatív jellemzője és vicces, intelligens és éles eszű a pozitív.
– Rendben, akkor itt lezártuk a listát – és a papírt a nővérke kiengedte sok apró darabra tépve az ablakon. – Lesz ennek a gyereknek még baja! Miért ad minden apuka ma reggel egy csomó szemét jellemzőt a saját gyerekének? Sosem fogom megérteni – gondolkodott el a nővérke.
– Jesszusom, csak nem hibáztam? De hát mindenkinek vannak negatívumai, nemde? Nekem is, neked is? Neked például mit adtak a szüleid? – fordult vissza a pocakos pasashoz.
– Ne aggódj tesó, én rosszabbul jártam. Gonosz, lusta és hazudós lettem.
A Pegazus 2020. kiadványában jelent meg.