A címzett ismeretlen
Rettegek a fehér papírtól. Úgy fekszik előttem, mint egy üres világ, amelyet meg kell töltenem élettel. Nem segít senki, csak én vagyok itt, csak én teremthetek. Végül rászánom magam, és írok neked. Nehéz, mert nem tudom a neved, sem a címed...