Egy társasházi kis helyiségben játszódik, a helyszín kopár, mindössze 5 szék van benne, ebből egy csálé, középen egy régi rossz asztal.
JÁNOS (59): Lakó, egy egész paksaméta papírt hozott magával
GÁBOR (32): Lakó
ZSUZSA (52): Lakó, jegyzőkönyvvezető
HILDA (29): Lakó, egy mappát szorongat maga előtt.
ÉVA (25): Lakó
ZSUZSA: Mi lesz? Itt vagyunk már vagy húsz perce.
JÁNOS: (ránéz az órájára) Egészen pontosan 18 perce.
ZSUZSA: Köszönöm János, csak pontosan! Igen, majd’ húsz perce várunk. Javaslom, kezdjük el érdemben is a közgyűlést!
JÁNOS: Gábor, maga is írja alá a jelenléti ívet!Ha máskor elkésik, elkezdjük maga nélkül.
GÁBOR: Nem találtam parkolót.
ZSUZSA: Nagyon remélem, hogy nem állt fel a rézsűre, most füvesítettek.
GÁBOR: Dehogy álltam, ki akarna pont magával összeveszni? És különben is féltem az új autómat a bokroktól. (ránéz Jánosra) Pedig oda simán fel tudna hajtani az új Toyota Rav4-es. Az mindenen átmegy. (Zsuzsának) Inkább bementem a fizetősbe.
JÁNOS: Az tényleg egy komoly masina, de most fontosabb dolgunk van! (mindenkinek) Kezdhetünk végre? (Gáborhoz) Gábor, üljön már le!
GÁBOR: (nem ül le, odalép Hildához) Igen-igen, elnézést, de még nem találkoztam a hölggyel. Szabad?
HILDA: (Feleszmél szórakozottságából, feláll, és kezet nyújt) Hilda vagyok.
GÁBOR: Örvendek. Maga az új lakó?
HILDA: Nem, illetve de, félig. Dr. Kemény Károly Úrnál lakom. Jegyben járunk. Azt hiszem így mondják.
JÁNOS: Hildácska, magának nem kell felállnia, amikor egy férfi kezet nyúlt magának.
HILDA: (leül, mint egy parancsra). Ööö, persze, igen, bocsánat.
JÁNOS: És elnézést sem kell kérnie.
GÁBOR: (nevet) Remélem már szabályosan, két személy után fizetik a víz- és csatornadíjat!
HILDA: Igen, persze, hoztam a banki kivonat másolatokat. (keres a mappájában) Hová is tettem? Jaj, ez a sok papír!
GÁBOR: És a Karesz rögtön magát küldte közgyűlésre? Nem mondta, hogy itt az új lakókat élve falják fel?
HILDA: Ööö… igen, megkért rá, hogy képviseljem, mert későn ér haza. Sokat dolgozik. Csak annyit mondott, hogy a meghívó szerint kardinális kérdésben kell dönteni, és mindenképpen jöjjek. Maguk tudják, pontosan miről is lesz szó?
JÁNOS: (Gábornak): Üljön már le!
Gábor megfogja a rozzant széket, majd látja, hogy rossz, és kicseréli a jóra.
GÁBOR: Miért nem dobják ki végre ezt a rozoga széket?
JÁNOS: Fog az kelleni.
GÁBOR: Miért, várunk még valakit?
JÁNOS: Igen, kérlek. Az új lakót, nem figyelted a hírlevelet?
GÁBOR: Nem maga az új lakó?
HILDA: Csak én vagyok új, a vőlegényem évek óta itt lakik, egy ideig fontos beosztásban volt, ő volt a közös képviselő is.
GÁBOR: Óóóó, a Doktor Kareszt nagyon jól ismerjük.
ZSUZSA: A másodikra is most költöztek be. Annyi cuccuk volt, hogy nem fért be a kapun. A dupla szárnyat is meg kellett nyitni. Egy sárga bőrönd annyira meg volt pakolva, hogy kiszakadt, és kiborult a rengeteg holmi a lépcsőházba. Alig győzte a fiatalasszony felkapkodni a színes bugyogóit. Ha egy kicsit is igényesek, rögtön nagymosással kellett kezdjenek. Remélem, saját vízórájuk van, különben nagyon megugrik a közös fogyasztás, és a végén még azt hiszik, a rézsű füvesítése miatt.
GÁBOR: Oh, szóval egy nőről van szó? Meghagyom neki a jobbik széket, értékelni fogja!
JÁNOS: Igen, a sárgabőröndös egy hölgy. Telefonált, hogy késik, de a szavazásra ideér, hogy személyesen is bemutatkozzon. Azt mondta, vitassuk meg a kérdést nyugodtan. Tehát első kérdés: elkezdhetjük-e mindenki szerint a sárga bőröndös távollétében?
HILDA: Ööö… igen, azt hiszem.
ZSUZSA: A fehérneműs máris késik? Persze, kezdjünk, ne várjunk olyanra, aki már az első alkalommal sem pontos, és akinek ennyi fehérneműje van. Ez semmi jót nem jelent!
GÁBOR: Én szívesen segítettem volna felkapkodni azt a sok színes csipkét! Na de ketyeg a parkolóóra, úgyhogy vágjunk bele. Mik a mai napi pontok?
JÁNOS: Igen, igen, vissza a tárgyhoz. A mai napnak egy, azaz egy napirendi pontja van.
GÁBOR: Egyetlen pont? Ezért hívták össze a közgyűlést?
JÁNOS: Mindenki megkapta a meghívót. A legnagyobb körültekintéssel jártunk el: e-mailen és postai úton is értesítettünk mindenkit. Lefénymásoltam az ehhez kapcsolódó teljes dokumentációt. Látom, nem olvasta el.
GÁBOR: Nem szoktam e-maileket olvasni, de már értem, miért telt meg a postaládám.
ZSUZSA: Igen-igen, kezdjünk!
JÁNOS: (előveszi a papírjait, lapoz közöttük, le meg felveszi a szemüvegét, krákog). Első pont: Nyikorog a kapu.
HILDA: (meglepődik) Tényleg? Nem vettem észre.
JÁNOS: Persze, hogy nem vette észre, mert mindig hangos maguknál a zene.
ZSUZSA: És tegyük hozzá, hogy maguk is meglehetősen hangosak.
HILDA: (Zavarba jön) Jaj, ne haragudjon! Áthallatszott valami?
ZSUZSA: (Bőszen bólogat) Egészen pontosan minden. A Verdi ária, az, ahogy a nyolc centis magassarkúját harminckilences klumpára cseréli, az, amikor Károly borotválkozik, és kocogtatja a borotvát a mosdó bal oldalán, vagy ahogy elkészül reggel a pirítós. Azt is hallom, amikor kiveszik a jégkockát a hűtőből, kettőt-kettőt tesznek egy tizenöt centi magas pohárba, és koccintanak. Utána természetesen befogom a fülem, nem akarom a folytatást hallani, mert én nagyon diszkrét vagyok.
HILDA: Lehet, hogy jobb lenne, ha még hangosabban szólna a zene? Akkor talán nem hallanának minket. Vagy ne Verdi legyen, inkább mást szeretne?
ZSUZSA: Még hangosabban? Az kéne még csak! Így sem tudja, milyen problémákkal küzd a ház. Megdöbbentő, hogy nem tudott róla, hogy nyikorog a kapu.
GÁBOR: Most, hogy mondják, valóban nyikorgott, ahogy bejöttem. (ártatlanul, komoly arccal fordul János felé). Egyébként, kedves szomszéd, mondja, maga szerint rendesen, az elvárások szerint záródik?
JÁNOS: Nagyon jó kérdés! Végre a közügyek iránt érdeklődést mutató megnyilvánulás. Igen, kérem, a kapu rendesen záródik.
GÁBOR: Nyitható továbbra is a korábbi kulcsokkal?
JÁNOS: Újabb konstruktív nézőpontot hozott be, ezt külön köszönöm. Igen, nyitható kulccsal. Pontosítok: a kapu az én kulcsommal működik. Természetesen mások nevében még véletlenül sem nyilatkozom, nehogy elfogultságot kifogásoljon valaki, mint 2012-ben.
GÁBOR: Természetesen!
HILDA: (tanácstalanul körbenéz) Én sajnos nem tudom, kóddal szoktam bejönni.
ZSUZSA: Erről beszélek. Két hete itt lakik, és nincs tisztában azzal, milyen problémákkal küzd a lakóközösség? Én bezzeg ennyi idő alatt mennyi mindent megtudtam magukról.
GÁBOR: Van egy javaslatom: olajozzuk meg! Lekapjuk, János lesz oly kedves és segít, bekenem, öt perc alatt megvan.
JÁNOS: Azért ez nem olyan egyszerű! Már megolajoztuk három éve, és úgy tűnik, hogy ez nem jelent tartós megoldást.
GÁBOR: Az tényleg nem túl biztató. Lehet, hogy az anyaggal volt a gond, amit használtak! Van ilyesmire egy jó kis spray-m, még Németből hoztam.
ZSUZSA: Milyen márka, hogy ennyire propagálja?
GÁBOR: Fogalmam sincs, biztosíthatom, nem vagyok a cég részvényese.
ZSUZSA: Jó, de nehogy olyasmi legyen, ami nyomot hagy, vagy még nagyobb bajt csinál.
JÁNOS: Szerintem inkább kérjünk árajánlatot, ki tudja vállalni, és milyen technológiával. Csak semmi fusi! Olyan szakembert bízzunk meg, aki ért hozzá, akinek megvan a megfelelő végzettsége és felszerelése. Mint mondtam, három éve már volt egy rossz tapasztalatunk.
ZSUZSA: És olyat, aki összetakarít maga után. A jómúltkor is én mostam fel a villanykapcsoló-pöcök szerelők után, ráadásul azok hárman voltak.
JÁNOS: Köszönjük Zsuzsa, igen, teljesen jogos észrevétel. Vegyük jegyzőkönyvbe azt a felmerült igényt, hogy a vállalkozó takarítson fel maga után.
HILDA: Én csak egyet szeretnék, ha lehet, olyan szakember legyen, aki nem füttyög, amikor magassarkúban meglát. Károly különben nagyon megharagszik.
GÁBOR: Vegyük jegyzőkönyvbe, hogy olyan legyen, akire nem haragszik meg a Doktor Karesz.
ZSUZSA: Némi iróniát érzek a hangjában. Gábor, kérem vegyen minket komolyan!
GÁBOR: Én, Zsuzsa? Sosem viccelnék egy kapu nyikorgással. Főleg nem a takarítással, vagy a füttyögéssel. Sőt, indítványozom, hogy a munka elvégzése után legyen a kapu külön letakarítva. Látja, milyen együttműködő vagyok?
ZSUZSA: És végezzünk rajta rendszeres, külön pipere takarítást is. Különös tekintettel az üveg részekre, hogy jól ki lehessen látni. Fontos tudni, mi zajlik a ház előtt.
JÁNOS: Csinálja csak a professzionális takarító. Zsuzsa, maga is csak maszatol azzal az öreg ronggyal.
HILDA: Szívesen megcsinálom, amikor a Károly is itthon van.
JÁNOS: Magának sem kell, Hildácska, azért van a brigád, aki komoly összegért takarít, hogy ne legyen semmi gondunk. Az ő időbeosztásukhoz igazítjuk majd a munkálatokat. A profik mindig elfoglaltak!
GÁBOR: Pedig ésszerű alkalmi takarítást is kérni, a vendégeimnek fontos az első benyomás.
JÁNOS: Logikus lenne, de a takarítás már egy másik ügy. Új kérdést harminc nappal a közgyűlés előtt kell írásban kérvényezni. Most csak egy témánk van.
ZSUZSA: Az alapításakor rögzített szervezeti és működési szabályzat szerint, ha egyhangúan kérjük, azonnal szavazhatunk. Javaslom, hogy a kapujavítás és a takarítás a kapujavítás után ügyeket vonjuk össze, és egyszerre szavazzunk róluk.
JÁNOS: Csak akkor szavazhatunk újabb kérdésről, ha mindenki jelen van, és a sárgabőröndös még nincs itt. Térjünk vissza az eredeti kérdésre, eltelt egy óra, és még nem jutottunk konszenzusra.
GÁBOR: Rendben, tehát a kapu nyikorog. Nagyobb gond, hogy nincs saját parkolója a háznak. Hol fog megállni a szerelő azzal a sok szerszámmal? Egy személyautó is bajosan fér el. Arról nem beszélve, ha hozzám jönne valaki.
ZSUZSA: Megint csak magára gondol. Nekem például nincs autóm, viszont hallom, hogy nyikorog a kapu.
GÁBOR: Ha a rézsűn fog megállni egy teherautó, mindjárt a maga gondja is lesz.
ZSUZSA: Azt nem engedem, most füvesítettek!
GÁBOR: Ugye, hogy magának is fontos a parkolás?
HILDA: Elnézést kérek, én nem tapasztalom a nyikorgást. Károly sem mondott semmit az ilyen esetekre.
ZSUZSA: Azt jól tudjuk, hogy maga miért nem vette észre.
GÁBOR: Javaslom, fogadjuk el, hogy nyikorog. Ha csak úgy nem mehet, adok egy ajánlatot. Egy ezresért kijavítom.
HILDA: Károly megkért, hogy minden pénzügynél kérdezzek rá: bruttó?
GÁBOR: Természetesen plusz áfa. Ha ragaszkodnak hozzá, számlát is ki tudok állítani. Tanácsadás címén. (Hildának) Ugyanis azzal foglalkozom.
JÁNOS: Nem úgy van az, itt körültekintően kell eljárni. Nem adhat árat szóban! És mivel itt lakik, ez összeférhetetlen. Ráadásul megfelelő képesítése sincs egy ilyen horderejű ügyhöz. Már kértem be hivatalos árajánlatot.
ZSUZSA: Az szmsz hetvenegyben készült eredeti verziója alapján három árat kell bekérni.
JÁNOS: Igen. Öreg róka vagyok már, kedves Zsuzsa. Átküldtem őket egy műszaki ellenőr barátomnak, aki tartozik nekem egy apró szívességgel, hogy kicsit szaglássza körbe őket. Ha megszavazzuk, a kivitelezővel szerződést kell kötni, és jelenteni a biztosító felé. Talán megússzuk, hogy ügyvéd kelljen hozzá!
HILDA: Biztosító? Károly nem szólt semmiféle biztosítóról.
JÁNOS: Komoly költsége lesz a munkának. Kiszállási díj, szakértői felmérés, tervezés, munka-, anyagköltség. Javaslom, vonjuk be a biztosító emberét!
ZSUZSA: És ki fog nekik kávét készíteni? Három éve is én csináltam, indítványozom, hogy most vállalja be a Hilda.
HILDA: Persze segítek, vagy nem is tudom… Ha Károly nem haragszik meg.
JÁNOS: Fontos lenne Hildácska, mert a munkások ellátási költségével együtt a vállalási díj olyan magas lehet, hogy be kell vonnunk a felügyelő bizottságot is. Azt pedig nagyon megnehezíti a folyamatokat.
ZSUZSA: Csak azt ne, a 2003-as fűtésszerelés ügyében is be kellett őket vonni. Egy tücsök szorult a csövek mögé. Hetekig tartott a cirkusz.
HILDA: Nahát! Hetekig elél egy tücsök?
JÁNOS: Kit érdekel a tücsök? A felügyelő bizottság fog a nyakunkra járni.
GÁBOR: Tehát van három ajánlat?
JÁNOS: Köszönöm, Gábor. Igen, elküldtem mindenkinek. Mindhárom cégnek komoly referenciái vannak, úgyhogy a minőséggel nem lesz baj. Átnéztem a pénzügyi hátterüket is, rendben vannak. Rátérhetünk a lényegre. Az árak.
GÁBOR: Végre, haladunk.
JÁNOS: (feláll, megköszörüli a torkát)
Tisztelt egybegyűltek! Ha megengedik, én már elvégeztem a munka oroszlánrészét, és egyenesen öt árat kértem be. A legdrágább és legolcsóbb árakat kizártam, így azokat már nem is prezentálom. Drága az idejük, nem fárasztom önöket vele. Maradt három. Az árak közötti szórás már nem olyan jelentős. A legolcsóbbat, ha egy egységnek vesszük, akkor 1,12 századdal nagyobb a második, és 1,23 századdal magasabb a legdrágább ár. A mellékleteket a felhasznált anyagokról közös nevezőre hoztam, így abban nincs különbség, csupán a felszámított munkadíj nem azonos. Ezek után maguknak már csak szavazniuk kell. Remélem, hogy bölcsen járnak el. (leül)
ZSUZSA: János, ez lenyűgöző volt! Maga pótolhatatlan.
GÁBOR: Igen. Na, szavazzunk, aztán menjünk, mert egy vagyon lesz a parkolásom.
ZSUZSA: Már megint a saját érdeke a ház érdeke előtt.
GÁBOR: Dehogy, Zsuzsa drága. Nem akarom elbohóckodni, de tudja egy tanácsadónak minden perce drága, sőt még az autója minden perce is drága.
HILDA: Károly mondta, hogy fontos ügy lesz. Tehát, mit kell csinálnom?
JÁNOS: Hildácska, szavazni, hogy melyik árat kérjük.
HILDA: János, nem maga mondta, hogy várnunk kell?
JÁNOS: Mindent előkészítettem, mire várjunk?
HILDA: A sárgabőröndösre.
JÁNOS: Tényleg. (Megszólal a telefon. János felkapja.) Itt János. Igen… Igen… Várunk. (leteszi)
A sárgabőröndösnek gondja akadt a kapuval, még egy perc.
ZSUZSA: Erről beszéltem, kész! Ha húzzuk az időt, tovább mélyül a baj. Már be sem tud jönni.
JÁNOS: Csak semmi pánik.
HILDA: Jaj Istenem, Károly sem fog tudni hazajönni.
GÁBOR: Én meg kimenni, pedig nem dobtam annyit a parkolóórába, hogy elég legyen.
Bejön ÉVA.
ÉVA: Elnézést a késésért! Csak megolajoztam a kaput. Amikor költöztünk, feltűnt, hogy az egyik szárny nyikorog. De már itt vagyok. Miről maradtam le? (le akar ülni a rossz székre) Szabad?
JÁNOS: (Felpattan, és átadja a helyet) Ide üljön, kedves Éva! Jól értettem? Maga… Maga megolajozta?
ÉVA: Persze, azért késtem kicsit. Elnézést. Legalább most már jó a kapu. Miről kell szavazni? Én mindig elfogadom a többség döntését, tudom, milyen fontos a jó lakóközösség.
JÁNOS: Most összezavarodtam. (Keres a papírjai között) Bocsánat, nem is tudom.
ZSUZSA: És hol parkolt?
ÉVA: A fizetősbe. Épp meg akartak büntetni egy Toyotást, annak is dobtam be, és olyan kedves volt az ellenőr, hogy elfogadta. Itt mindenki olyan kedves.
GÁBOR: Maga aztán tényleg. Gábor vagyok, tanácsadó. Magának Gabi.
HILDA: (nem áll fel, csak nyújtja a kezét) Hilda vagyok, az első emeletről.
ÉVA: Jaj, maguknál szól a Nabucco? Imádom.
JÁNOS: Látom, jól érzi magát minálunk.
ÉVA: Igen, nagyon. Zsuzsa volt olyan kedves, és nem nevetett ki, szemérmesen elfordult, amikor látta, hogy széthullott a csomagom.
ZSUZSA: Sosem tennék ilyet, hisz maga olyan rendesnek látszik!
ÉVA: Ha már így együtt vagyunk, egy apróság: kiégett a bejárat feletti lámpa körtéje. Nem tudná kicserélni kérem, János?
JÁNOS: Köszönöm a megbízást! Intézkedem.
Add Comment