Csókolom, rég nem találkoztunk. Hogy van a kutyája? Látja az enyém, neki van kerekedve, fene jó dolga van mostanában. Már nemcsak kukázok, járok házakhoz dolgozni. Tudja, kertet takarítani, főleg ásni. Komoly embereknek már nincs ilyesmire ideje, jól megfizetik, akár egy tízes is összejön, ha korán kezdek. Meg aztán kapok ételt. Babkonzervet, olajat, nagyon drága az mostanában. Adnak egy csomó maradékot is. Azt, ha van benne hús, vagy szalonna, odaadom Morgósnak, ő mindig nagyon hálás, és mindent megeszik, azért ilyen mostanában. Én a nagy melegben egy kis fröccsnek örülnék, de csak szódát adnak. A múltkoriban is elmondta egy jóasszony, hogy nem szeretné, ha nála rúgnék be. Pedig munkában sose szoktam inni, nem is bírnám. Csak este iszom, mikor már magunk vagyunk a Morgóssal. Akkor se sokat, mert a minap ellopták tőlem a házi pálinkát. Valaki bement a kalyibámba, és elvitte. Még jó, hogy mást nem nézett ki magának. A könyveim ott maradtak, azok nem kellettek neki, fene vigye a gusztusát. (nevet) Pedig könyvből volt egy pár, a sok lomizásból, a legtöbbet ki is olvastam. Még a Rejtő könyvek is ott maradtak, pedig azt mindenki szereti, azokat se vitte magával, csak a kisüstiszilvát. Egy egész napot csákányoztam ám érte, olyan köves volt a föld, mintha valami bánya lett volna. Azt mondták, nem marad meg benne semmi, ezért ki kell cserélni a földet a fának. De aztán olyan keskeny ott a hely, hogy oda csak ember fér be, semmi francos gép. Szóltak nekem, mert ajánlott egy szomszéd, megvolt a számom. Na ott nem adtak pénzt, csak ételt, meg ezt a pálinkát. Nagy, literes üveggel. Jó erős volt, vagy ötven fokos, nem ittam belőle csak néhány kupicával. Lassan hatvan vagyok, nem bírom már úgy, mint rég. De jártam arra a minap megint, egész szépen kihajtott az a kis fa. Jó helye lesz, gondját viselik, finom népek, szeretik a szépet. Vidékről jöttek fel lakni, onnan van a pálinka is. Kell nekik a zöld még a kemény budai sziklába is. Csak a pálinkát sajnálom kicsit, télire jó lett volna, eláll az bármeddig. Bezzeg a bor, amit veszek, már másnap pimpós, pedig üveges. Meg kell inni egy estére. (nevet). Szóval kár érte. De nem baj, megyek még a héten azokhoz dolgozni, ahonnan kaptam. Megvan nekik a számom. Rendeltek valami különleges fát. Ilyen virágai vannak, ni, mint az öklöm. Mutatta az asszony a képeket, állítólag akkora törzse van, hogy daru kell hozzá. Hosszú idő, mire bejön, külföldről hozzák. Tényleg szép volt, jó nagy gödör kell majd neki. Remélem, nem akkor kell majd menni, amikor kánikula lesz, mert akkor nagyon elkélne a fröccs, ők pedig nem adnak. Egy akkora gödör van vagy fél nap, mire kitágul eléggé. Ekkora darab kövek vannak ám benne. Mondták is, még néhány ilyen ásás, és lehet sziklakert. Szép lesz a fa, terebélyes, láttam a katalógusban, de jobb lenne, ha pénzt is adnának kicsit, meg olyan pálinkát a hideg napokra. Kis üveg is elég, hátha megint betör valaki. Pedig volt zár is az ajtón, csak hát lerúgta. Morgós nem volt otthon, az nem engedte volna. Hálás a sok jó falatért, úgyhogy őriz mindent, csak épp velem csavargott, úgyhogy nem tudta megvédeni a kisüstit. Jobb is így, hátha még bántotta volna valaki. A piáért sok mindenre képes, aki szomjas. Idegen lehetett, mert akik erre laknak, azok nem csinálnak ilyet. Morgós tudja, ki a jó ember. Néha ő is fél ám. Nem bánom, ha fél, én is szoktam, ilyenkor megnyugtatom. Mindannyian félünk, ugye, aztán mégis van mindig holnap. A maga kutyája is fél néha, biztosan, pedig milyen szépen ül. Lehet hallani az ugatásukon, mit gondolnak. Nagyon jó emberismerők ám. Azért viszem néha magammal kódorogni, mert segít nekem eligazodni. Tudja, csókolom, én mindig jókedvű vagyok, aztán néha kihasználják. Nem zavar az engem, de jobb, ha Morgós jelez. Kivéve, ha dolgozni megyek, mert azt hiszik bolhás, olyankor nem viszem magammal. A maga kutyája is biztos szól időben. Látja, ugye, most milyen csendben van. Megszaglásszák egymást, aztán már tudják is, leülnek és megvárják, míg beszélünk. Sokat beszélek, tudom, mindig mondják. (nevet). De megyek ám, mert van sok dolgom, és nagy a meleg, ilyenkor lassabban haladok. Megyek a városba, tudja a Páfrány utca felé szoktam, mert akkor csak lefelé kell menni. Azzal a sok vízzel lassan érek le. Ezt a két kannát teletöltöm, és lesétálok vele. Azzal hordom a vizet a házhoz is, de most a fákra viszem. Azért mondom, mert látom, hogy maga is szokott vinni. Ott is ültetett valaki, szép erős fák, csak néha szomjasak. Nem olyan virágosak, mint a prospektusba, ilyeneket már láttam máshol is, jól bírják. Csak nem tudnak szólni, hogy szomjasak. Mondjuk ráírták az egyikre egy táblára, hogy „locsolj meg!”.(megint nevet) Olvasni tudok, vinni is, hát viszek, mert ők se bírják ezt a hőséget. Na, csókolom, most már tényleg megyek.
Add Comment