Recent Posts
Az ifjú ara rétese
– Ha megtanulsz olyan rétest sütni, mint az anyám, feleségül veszlek – állt egy napon elém a nagyapátok. Tizennégy voltam, ő éppen nagykorú. Megrémültem. Hízelgett, hogy hosszú, messziről leskelődős időszak után ezzel fogadott a szüreti mulatságban, mégis jeges rémület lett rajtam úrrá. Az édesanyja volt a legügyesebb, ő tudta a legvékonyabbra nyújtani a tésztát a
Ima az életért
Népes családdal érkeztem, még 1947 tavaszán. A tér kies, és elviselhetetlenül meleg volt az utána következő nyáron. Kicsik voltunk, néhány környékbeli lakó járt ki hozzánk vödrökkel, kannákkal, hogy gondunkat viseljék. Mindenki örült az érkezésünknek, a második világháború utáni életigenlő korszak volt ez. Nem volt könnyű, de nagyon akartak minket. Boldogsággal emlékszem vissza rá, de főleg
Munkanap
Gloria látta, hogy ég bent a villany. Nem volt ritka így hétfő reggel, mert a világ más részein addigra már nyitottak a tőzsdei piacok. Gyorsan kisimította a szoknyáján azt a néhány elszánt ráncot. Főnöke szerette, ha a csokoládé barna kiskosztümjét vette fel, mert szerinte az passzolt a legjobban a cég imázsához, természetesen csakis jól vasalva.
Mindennapi lázadás
Még tizenkét percem van. Már nincs mit mondanom, én is tudom, hogy egy helyben pörgök. Hogy semmivel nem vagyok előrébb, mint két és fél évvel ezelőtt. Döcögős párkapcsolat, neveletlen gyerekek, családi problémák, értelmetlen munka. Talán kiégtem. Gondolom, ugyanaz, mint mindenkinek. Ez egy ilyen világ. Nem vagyok egyedül a gondjaimmal, de én legalább eljárok szakemberhez –
Stay Tuned for Updates
I send thoughtful and caring emails