Rettegek a fehér papírtól. Úgy fekszik előttem, mint egy üres világ, amelyet meg kell töltenem élettel. Nem segít senki, csak én vagyok itt, csak én teremthetek. Végül rászánom magam, és írok neked. Nehéz, mert nem tudom a neved, sem a címed, mégis ismerlek. Tudom, hogy létezel. Ha a levél végre megszületik, egy megmagyarázhatatlan varázslat folytán megtalál téged, és te olvasni fogod.
Nem, nem tekerem össze szorosan, gyömöszölöm üvegpalackba, utazom vele a tengerig, dobom az Adria lágy hullámaiba, és imádkozom, hogy megtaláljon téged. De ugyanígy nem vetem sem a Dunába, vagy egy véletlenszerűen kiválasztott csörgedező patakba. Nem akarom kitenni a virtuális világba sem, hogy illetéktelen magára vegye, hiszen a lelkem viszem vele vásárra, és ezek a mondatok kizárólag neked szólnak. Egyszerűen megírom, és a fiókom mélyére rejtem. Úgy érzem, hogy amint elkészül, amint összefoglalom a neked szóló gondolataimat, valóságossá válsz te is. Akkor már merek vágyni rád, hisz lehetetlen, hogy akinek szánom, ne létezzen.
Elmesélem, hogyan látom magunkat. Azt, ahogyan együtt élünk. Mindennap korán kelünk, csak hétvégén pihenünk sokáig az ágyban. Nevetsz azon, hogy áll a hajam ébredés után, én pedig azon, hogy szemüveg nélkül nem is láthatod. Én reggelizem, te rohansz, csak egy cuppanós puszi kíséretében magyarázol lelkesen szinte bármiről. Túl erősnek találod a kávémat tej nélkül, de hiába veszem meg, és tárolom le a kamrába kartonszám a tejet, ha a bögrédbe nem adok belőle. Aztán dolgozni mész, és elcsendesedik minden körülöttem. Nem küldesz apró szerelmes üzeneteket, de tudom, hogy a gondolataidban magaddal viszel. Magam vagyok, és ilyenkor alkotok. Termékeny és hatékony vagyok, mert hozzád tartozom, mégis békében egyedül lehetek. Este hozol egy szál virágot, épp azt az egyet, amelyik megszólított az úton hazafelé, hiszen gyalog mész el a virágos előtt. Minden este ugyanolyan rácsodálkozással örülök neki, vázába teszem, hogy minél tovább megmaradjon, és közösen élvezzük a látványát. Finom vacsorával várlak. Nagyon körültekintő vagyok, hogy kellően ízletes legyen az étel az állandó szigorú diétád mellett. Minden este koccintunk egy pohár borral, közben lágy jazz szól. Sokszor csak nézzük egymást, és hallgatunk, élvezzük a zenét.
Aztán beavatsz a napi dolgaidba, elmondod, hogy izgulsz egy gyártás miatt, hogy a kollégád kávéja beragadt az automatába, amiért az egész cég állt tíz percig. Elmondod, hogy a recepciós ismét felmondott, és a futár összekeverte a csomagokat. Csillogó szemekkel hallgatlak, nevetek, olyan édesen, viccesen adod elő a kis hétköznapi semmiségeket. Te is velem kacagsz, mert szereted hallani, ahogy teli szájjal nevetek. Elmondod, hogy engem a mosoly és a nevetés tesz széppé. Neked elhiszem. Megkérdezed, hogy érzem magam, és hogy haladok a munkámmal. Beavatlak az érzéseimbe, a gondolataimba és a kétségeimbe, amelyeket, ahogy összefoglalok neked, már megoldódni is látszanak. Segítesz a hallgatásoddal, és érdeklődő figyelmeddel. Este aztán boldogan bújok hozzád, hiszen férfias kis pocakod ellenére nagyon vonzónak talállak. Abból, ahogy rám nézel, érzem, hogy gyönyörűnek látsz. Egyik este szerelmeskedünk, máskor elég egy apró érintés, egy szoros ölelés, hogy érezzük egymást. Hangosan horkolsz, de nem bosszankodom rajta. Megtanultam a ritmusára aludni, inkább elringat a hangja. Te sem mérgelődsz azon, hogy lehúzom rólad a duplatakarót, és keresztbe vetem magam minden éjjel az ágyon. Csak mosolyogsz a sötétben, és finoman kiveszed a lábfejemet a bordádból. Óvatosan, hogy fel ne keljek.
Amikor megkapod a levelemet, azonnal magadra ismersz, és elindulsz a keresésemre, hiszen te sem tudod, ki vagyok. Hallod a hívó szót, amely, mint egy földöntúli szirén hangja szól a rengeteg értelmetlen zajon át.
Egyszer csak ott állsz előttem, valahogy odasodródtál. Béna pillanatban, amikor hajmosás előtti napon állok ingerülten a pénztári sorban, és bosszankodom, hogyan fogok annyi mindent hazacipelni. A kedvenc szakadt farmerem van rajtam. Végignézel rajtam, szemed mosolyog a szemüveged mögött, és kiveszed a kezemből az egyik nehéz csomagot. Hazakísérsz, mintha a legtermészetesebb dolog lenne a világon. Mielőtt elbúcsúzol, megkérsz, hogy cseréljem le a farmerem. A megdöbbenéstől nem tudok szólni, és zavaromban elnevetem magam. Megjegyzed, hogy nagyon jól áll, ha nevetek, és elbúcsúzunk. Belépek a lakásba, és engedelmeskedem: azonnal kidobom a régi lyukas nadrágomat. Csendben örülök, és megkeresem a diétás receptkönyvem. Megteremtettelek.
Megjelent az EZ-könyv Valentin napi kiadványában.